Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Barna Gábor: Jeles napok szokásai a Tápió mentén

Kókán és Tápióságon kövércsütörtök a neve. Míg a hamvazószerdát követő csütörtök Tápióságon a csonkacsütörtök, amikor a böjt ellenére a farsangból megmaradt húsféléket, zsíros ételeket utoljára megehettek. E napoknak sajátos hagyománya is lehet. Kókán például kövércsütörtökön pogácsát sütöttek, mert akkor sok tojást tojnak a tyúkok. Hamvazószerdán a katolikus helyeken kisúrolták a zsíros edényeket. Tápiósülyben azt mondják, hogy hamvazószerdától kezdve a lányoknak nem volt szabad fehér ruhába menni a templomba, tarkát kellett felvenni, mert böjt volt. Farsangnak jellegzetes ételei is voltak, amelyek sokfelé még ma is készülnek. Ilyen a farsangi fánk. Ilyen néven is emlegették Tápióságon és Tápiószentmártonban, de általánosabb a pampuska elnevezése. Ebből tekintélyes mennyiségűt sütöttek, hiszen farsang a rokonlátogatások egyik jeles alkalma is volt, s a vendégeket ezzel kínálták meg. De ezt adtak a házról házra járó fiataloknak is. Úriban ezen kívül sütöttek még herőcét, és kocsonyát készítettek, s ebből is vittek a bálákba (pl. Szentmártonkátán). Fánk és herőce volt Kókán is. Farsang jelentőségét azonban a bálák adták meg, illetőleg a több faluban még emlékezetből rekonstruálható, lejegyezhető farsangi koldulás, kéregetés szokása. A bálát vagy ahogyan Űriban mondják háld, rendszerint a kocsmában, vendéglőben rendezték meg a legények. Űriban a vendéglő a Hangya Szövetkezet kezelésében volt. Vendéglőben volt a bál a református Pándon is, valamint Tápiószentmártonban. Tápióságon az iparos és a gazdafiúk nem keveredtek öszsze, ahogy mondják. Minden kocsmában más-más réteg, falurész tartotta farsangi bálját. Tápióságon külön farsangi bálja volt az iparosoknak, a gazdáknak és a tűzoltóknak. Ez utóbbi helyen már jobban keveredtek a különböző rétegek. Szentmártonkátán batyusbálat tartottak. A bálák rendezésére a helyi hatóságoktól kellett engedélyt kérni. A szervezők mindenütt a legények voltak, akik választott tisztségviselőiken keresztül intézték az ügyeket. A farsangozó legények választottak egy bírót és több szószólót. Ezeknek mindhárom nap el kellett menni a templomba reggel, mondják Tápióságon, mert különben nem jelenhettek meg a bálban, ami délelőtt 10 óra tájban kezdődött. Egy-egy választott bíró 20 botütésre vagy gerendára kikötésre ítélte a hiányzó vagy a rosszul viselkedő legényt. Az elítélteket a lányok csókkal kiválthatták. Sajátos farsangi szokás néhány településen a legények farsangi koldulása. Alább Tápióságról ismertetjük. A legények farsang hétfőjén, egyes adatok szerint húshagyókedden sorra járták a lányos házakat a faluban. Különösen azokat keresték fel, akikkel a vasárnapi bálon sokat táncoltak. Némelyik legény maskarába öltözött, hogy ne ismerjék fel. Kéregettek, s a kapott kolbászt és tojásokat kosárba gyűjtötték. Gyakran muzsikával mentek. Azon a helyen, ahol nem akartak nekik semmit sem adni, ott lekötötték a háziakat, míg egyikőjük tojást, kolbászt igyekezett lopni. Az összegyűjtött ételből vagy valamelyik fiú házánál, vagy annál, aki szívesen befogadta őket, kolbászos tojást sütöttek. A legények kolduló menetéhez olykor lányok is csatlakoztak, ők is kísérhették a fiúkat. A keddi maradékot a hamvazószerdát követő csütörtökön fogyaszthatták el. Kókán a farsangi bálozásnak sajátos rendje alakult ki. A reggeli mise után a legények és a lányok elmentek a bálba, uzsonnára jöttek onnan haza, majd éjfélig ismét ott táncoltak. Húshagyókedden azonban csak tízig, Tápióságon 775