Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Kocsis Gyula: A Tápió-vidék településtörténete a XII. századtól

8 sz. térkép: Mende község a XIX. század első felében. OL. S. 87. no. 35. Keglevich Ádám földesúr például 1693-ban adott különböző kedvezményeidet a Szentmártonkátát megszállóknak a lakosság és ezzel együtt jövedelmei gyarapítása érdekében. A kuruc háborúk alatt a község azonban részben ismét elpusztult, így Kohári Borbála ismét 7 év adómentességgel csalogatta ide a jobbágyokat. Szentlőrinckátán 1698 elején szállt tíz jobbágy, akik 3 évi adómentességet kaptak. Tápiószentmárton 1700-ban kapott ugyancsák 3 évi adómentességet, de a Rákóczi-szabadságharc alatt ismét elpusztult. Bicske akkor már helyben lakó földesurai szintén 1700-ban határozták el, hogy 24 jobbágyot is telepítenek a községbe 2 év adómentesség mellett. Ugyancsak 1700-ban kaptak 2 évi adómentességet ,,az elmúlt háborúban elpusztult" osekekátaiak is.

40 A XVII. század végén a török hódoltság másfél százada után a középkori településhálózatból véglegesen elpusztult

1 7 község (Bille, Sőreg, Egreskabß, Szenttamáskáta, Boldogasszöyiykáta, Füzesmegyer, Félegyháza), további 6 település (Mende, Sáp, Bicske, Tápiószentmárton, Farmos, Szele, Györgye) pedig csak a XVIII. század első felében települt újjá. 95