Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)
Kocsis Gyula: A Tápió-vidék településtörténete a XII. századtól
A NÉPESSÉG A XVI. század közepén a török források bőséges névanyagot szolgáltatnak a népesség vizsgálatához, viszont nagyon elszórt, kevés a magyar forrás, amellyel egybe lehetne vetni a török anyagot. A XVII. század közepétől az élénkülő vármegyei tevékenység eredményeként a különböző perek, tanúvallatások, illetve a földesurak által készíttetett urbáriumok alapján lehet vizsgálni a népesség kontinuitásának kérdését, illetve a beköltözők származáshelyét. A XVI. század második felében a terület nagyobb részéről nem készült olyan magyar nyelvű összeírás (tizedjegyzék vagy urbárium), amely a lakosság jelentősebb részét összeírta volna. Egyedül Györgye, Szele és Félegyháza népességének egy (ismeretlen nagyságú) hányadát írták össze 1552-ben és 1559— 60-ban a birtokos családok osztozása alkalmából. 41 A magyar és török névsorokat összevetve nagyon kevés egyezést találunk'. A neveknek alig negyed része fedi egymást a két különböző nyelvű összeírásban. A török összeírások kivétel nélkül több nevet tartalmaznak, ám ezek 75%-a nem fordul elő a magyar összeírásokban, ezek viszont számos olyan nevet közölnek, amelyeik a törökből hiányzanak. A simontorpiyai szandzsák anyagában végzett vizsgálatok alapján Dávid Géza feltételezi, hogy a török adóösszeírásokból a lakosság mintegy 30—35%-a hiányzik, 42 de még így is teljesebbek, mint a korabeli magyar források. Vizsgálatunk szempontjából azonban sokkal fontosabbak azok a források, amelyek segítségével hosszabb időszakon keresztül tudjuk megfigyelni az egyes családok helyben lakását. Az 1582—83. évi dik'ajegyzékben feltüntették azokat a személyeket, akik a megfelelő adóösszeget beszolgáltatták. Ekkor 18 vizsgált községből 24 személy nevét jegyezték fél. A családnevek többsége nem túlságosan gyakori név, így alkalmas lehet az azonosításra. A 24 személy közül hármat már az 1546. évi összeírásban is megtalálunk, tehát mintegy harminc esztendőn keresztül lehet követni folyamatos helyben lakásukat. {Szecsőn, Tá•piószentmártapban és Szelén.) Ujabb hármat az 1559., illetve 1562. évi összeírásokban találtam meg, tehát több mint 20 éves helyben lakásukat lehet bizonyítani, illetve apjuk már előfordult az 1546. évi összeírásban is. (Üri, Sőreg, Félegyháza.) Különösen tanulságos, két község szoros kapcsolatát mutató az úriak dikáját 1582-ben befizető Pálfy Márton esete. Az ő apját, Istvánt 1546ban Bilién írták össze, 1559-ben mégjegyezték róla, hogy Úriban lakik, 1562ben már ismét biliéi lakos volt, ekkor jelentkezik először a forrásokban Márton fia, aki 20 évvel később viszont már ismét Úriban lakott. További, 1582ben feljegyzett személyeknek pedig a családnevét sikerült megtalálni az 1559. és 1562. évi defterékben (Úri, Pánd, Tápiószentmártön, Györgye, Farmos, Egreskáta, Szénttamáskáta és Szentlőrinckáta). Néhány személy igen elterjedt családnevet visel (Varga, Tar, Nagy, Kovács), ez gátolta azonosításukat. Lényegében tehát a 24 személy több mint felének lehet igazolni, illetve valószínűsíteni a XVI. század második felében folyamatos helyben lakását. Néhány györgyei jobbágycsalád meglétét pedig 1546-tól a tizenöt éves háború kezdetéig, 1596-ig lehet igazolni. Néhány, a XX. században is élő helynév feltehetőleg XVI. századi családnévből keletkezett. Ilyen például a ceglédi határban levő, györgyei határral szomszédos Durahalmi dűlő, amely a györgyei Dora család, illetve a tápiószentmártoni Hatvani hegy, amely a Hatvani család nevéből keletkezhetett. 43 97
