Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Kocsis Gyula: A Tápió-vidék településtörténete a XII. századtól

század elejéig, esetleg a török hódoltságig követni tudjuk. Mikó unokája András 1360-ban Irsán szerzett birtokrészt, majd valószínűleg testvérének, Pálnak leszármazottai még Albertin és Péterin is birtokoltak a XV. század második felében. András nővére, Ágota egy Egerben élő szabómesterhez ment férjhez, aki szintén a Bicskei család egy másik ágából származhatott. (Lásd a 14—15. sz. melléklet.) A családneve alapján ezen ághoz tartozónak vélem Bicskei Mikó Istvánt és leszármazottait, akikkel a család feltehetőleg megérte a török hódoltságot, 1546-ban 3 Bicskei családnevű személyt is összeírtak a faluban. 1551-re már csak 1 maradt közülük, az egyik Jászberénybe költözött, a másik meghalt.

18 7. sz. fénykép: Tápióság, ágasfás lakóház a templom előtt, a meredek part szélén. CKM Fotó 18 450 (Kocsis Gy. felv. 1977.) Az 1390-ben végrehajtott birtokosztás Mikó és Ányos leszármazottai között történt, az 1449. évi osztás viszont már Mikó leszármazottai között. A birtoklástörténeti leírás befejezéseként az egyházi birtokokat mutatom be. A tatárjárás előtti időszakban a Tápió vidékén csak két kisebb egyházi birtok volt, a pankotai apátság Űri nevű és a pannonhalmi bencés apátság Apáti nevű falvai. Ez utóbbi helyét egyenlőre nem tudjuk pontosan megállapítani, Oszlár és Tápióság szomszédságában lehetett. Űri ismeretlen időpontban, de legkésőbb a XIV. század első évtizedeiben kerülhetett vissza a király 80