Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Köszöntő

a bocibögés szomorúságának köve a nyakban, a kutyahízelgés térddöfölése, a malacetetések sodrása, a talpak alatt a sár boszorykánymotyogása, a homok monoton mániája, a szél sivatagi karavánimája, a homokdombok ringató tevehátai. Jön ez az egész történelem alatti világ, az emberiség történetéből kivesző dolgok, lények, eszközök, körülmények és már alig ismert tevékenységek, munkafolyamatok utolsó rohama és nekimennek, húzkodják, lökdösik, húzzák a szoknyáját, vállára szállnak, megríkatják, elszomórítják a szívét és ledöntik a lábáról, mielőtt elindulna." Darvas József személyes kérésére, inspirálására Fábián Zoltán a nemrégiben tragikus autószerencsétlenség következtében elhunyt író hozzákezdett a Tápió mente szociográfiájának megírásához. Néhány részlete megjelent „Páskommal mért földeken" címmel a kortárs hasábjain. Éleslátására, humanizmusára és a pótolhatatlan veszteség bizonyítására álljon itt ez a rövidke idézet. „Már a kocsiban kérdezem meg, hány évesek az öregek? Mind a ketten hetven fölött járnak. Egyedül élnek itt, gyerek nélkül? Járási kísérőm rámvillantja csecsemőkék szemét. Nem. kell őket sajnálni. Bár maga keresne annyit, mint ők. A lovak, a két hízó meg a kétszáz csirke, amit a nagymama a téesz zsebéből nevel. Nagy ára van a csirkének a piacon. Tudomásul veszem, hogy nem kell őket sajnálni. De látom eres kezüket, tétova mozdulataikat, látom a gyötrelmesen szűk konyhát, a tenyérnyi ablakot és az asztalon a léggyel teli hasas üveget. Kinek úristen, kinek hát az a gazdagság? Ë>s mire?" Ezekre az írói dilemmakrß, reflexiókra rímelnek e kötet tanulmányai. Kézfogási lehetőség egy-egy írás abban a menetben, amely ezen a földön a maga igazával valahol az idők legelején megindult egy cél felé, s amelyben mi is benne vagyunk életünkkel, hagyományszeretetünkkel, tiszteletünkkel és jövőnket egyengető, gazdagító szándékunkkal, munkálkodásunkkal. Köszönöm a megye múzeumaiban dolgozó munkatársaknak a kötet anyagának összegyűjtését, feldolgozását ; más megyében, intézményekben dolgozó tudományos kutatók fáradozását, szorgoskodását, amivel közkinccsé tették a Tápió mente néprajzának eddig fel nem tárt értékét. Köszönöm a farmosi, kókai, nagykátai, pándi, tápióbicskei, tápiógyörgyei, tápiósági, tápiószecsői, tápiószelei, tápiószentmártoni tanács megértő anyagi támogatását, amellyel elősegítették, hogy hazánk történelme nagy sorsfordulójának negyvenéves évfordulóján méltóképpen emlékezünk a régiekről, hagyományainkról, jövőt gazdagító múltunkról, a Tápió mente földjéről, népéről. BIHARI JÓZSEF .-. megyei múzeumigazgató 7