Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Bevezető

ELŐSZÓ Nem véletlen elhatározás, hanem előzetes felmérés és terv határozta meg e kötet munkába fogott falvainak jegyzékét. Északabbra és délebbre, de ugyanígy a szomszédos jászsági területek is jelentős eredményeket mutattak fel a táj néprajzi kutatása terén. Valahogy ez a kis táj — amelyet földrajzilag a Tápió vízgyűjtője határoz meg legjobban — mindig kimaradt az érdeklődés középpontjából. Most, hogy e kötet napvilágot lát, tapasztaljuk mi magunik is, hogy mennyi fontos, és a kutatók számára is új anyagot sikerült egymás mellé rakni. Világossá vált, hogy az előre számított átmeneti jellegen túl inkább északra mutatnak a jelzők, bár a keleti falvak tipikusan alföldiek. A kötet összeállításakor első alkalommal tettünk kísérletet arra, hogy a táj sajátos arcát ne csak néprajzi módszerrel rajzoljuk meg. így szerepel a kötet nyitó cikkében egy régész tanulmánya, amely a honfoglaláskor előtti időszak embereinek tájformáló életét vázolja fel tanulságosan, majd utal a megtelepedett magyarság korai kultúrájára. De ugyanígy a néprajzi megfigyeléseket egészítik ki a gazdaságföldrajzi dolgozatok, a falvak gazdasági életét meghatározó művelési ágazatváltozásokat rögzítő adatsorok. A kötet indításakor történt elhatározásunkat a legtöbb szerző magáévá tette. Történeti-néprajzi módszerű feldolgozással terveztük közreadni (bizonyos mélységet is adva a közelmúltról emlékező adatközlőink anyagának) a tájról összegzett néprajzi témaköreinket. Az 1979. évi induláskor 25 kutató vett részt a — nagykátai szakközépiskola vendégszeretetét élvező — gyűjtőtáborban, amelyet 1980-ban is megismételtünk. Az összegyűjtött hatalmas anyag — amelynek központi adattárául a ceglédi Kossuth Múzeumot kértük fel — az időközben az évkönyvsorozatban megjelent városmonográfiák, a nagyszámú szerzőgárda sokirányú elfoglaltsága késleltette a kötet nyomdába adását. Ily módon — többszöri sürgetés, biztatás ellenére, a vállalt tanulmányok egy része csak gyűjtőcédula marad. Nélkülöznünk kell a kötetből az alábbi tanulmányokat : Sára János: Gyűjtögető gazdálkodás, erdészet; vízi élet; Hof er Tamás: Adatok a szentmártonkátai állattartás és takarmányozás kérdéséhez ; Ráduly Emil: Szőlő- és gyümölcskultúra; A falvakat kiszolgáló kézművesiparok ; Bellon Tibor: A parasztság tárgyi ellátottsága; 8