Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Nagy Varga Vera: Díszített famunkák a Tápi mentén a XVIII–XIX. században

ság, Farmos, Tápiósáp és Kóka katolikus temetőinek legrégebbi sírkeresztformáit mutatjuk be. A keresztek formái barokk jellegűek, mégsem olyan zsúfolt díszítésűek, mint a palóc területről ismert — lényegében a táblás fejfákhoz hasonló — formák

79 (pl. Karancsság, Nógrád megye). A vidékünkön megfigyelt formák az ország különböző településein megtalálhatók, elsősorban az Alföld katolikus temetőiben.

80 Nem áll szándékunkban a sírjeleket típusokba erőltetni, a fakereszteknek szerkezetileg két különböző formája figyelhető meg. Az egyik, egy darab fából megformált sírj el, melynek felső harmadában a kereszt három ága van és a negyedik ág táblaszerűen kiszélesedik és erre kerül a vésett felirat. A felső részén esetleg vésett kereszt van, vagy IHS (= Jesus Hominum Salvator). Ilyen keresztek vannak Farmoson (V. tábla, 4—6. rajzok), Tápiósülyön a katolikus (VIII. tábla, 2., 7. rajzok) és a baptista (VIII. tábla 1. rajz) temetőben. A tápiósápi temetőben is ilyen formájú a régi keresztek egy része (IX. tábla, 1., 4—6. rajzok). A második csoportban is változatos formákat találunk. Ezek a fakeresztek két részből állnak, a kereszt két szárát külön kifaragják és azután összeillesztik és rögzítik. A szeg (kovácsolt vasszeg) lehet szív alakú, korong alakú vagy szívből „kinövő" keresztet formázó (Űri, VI. tábla, 4—6. rajzok, Tápióság, VII. 25. Feszület (Tápiógyörgye) (Kocsis Gyula) 619