Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Nagy Varga Vera: Díszített famunkák a Tápi mentén a XVIII–XIX. században

Falusi faragospecialisták munkái Datált szék (18 5 1). 1963-ban Ikvai Nándor gyújtott Tápióbicskéről egy datált, léc vázas széket

50 (24. számú ábra). Méretei: Hossza = 42 cm, Szélessége = 40 cm, Magassága = 93 cm. Pecznyik János készítette akácfából, ülőlapja gyékényfonatú. Támláján vésett évszám: „1851 PJ". A szék közvetlen, rusztikusabb kivitelű párhuzamát Tápiógyörgyéről ismerjük.

51 Vallásos kisplasztika. Tápiógyörgyén gyűjtöttük 1983-ban a fából faragott, festett szobrot, melynek témája „Krisztus a keresztfán"

52 (25. számú fénykép). Méretei: Hossza = 30 cm, Szélessége = 25 cm. Helyi munka lehet a XX. század elejéről, erre utal a festés és a megformálás is. A szekszárdi és kalocsai múzeumban találhatók legközelebbi párhuzamai, de bizonyára számtalan hasonló példány lappang a múzeumi gyűjteményekben.

53 Sírj elek 1. Fejfák. A paraszti tárgyi világon belül a sírjelek az ünnepi szerepű tárgyak körébe tartoznak. A magyar néprajztudományban, a temetők és sírjelek kutatásában a vizsgálatok a fejfákra összpontosultak. ,,A kutatókat főleg a fejfák eredete foglalkoztatta, és igen korán megfogalmazódott, sőt a köztudatba is beivódott, hogy a fejfák honfoglalás előtti pogány eredetűek. Nagyrészt a fejfáknak tulajdonított múlt magyarázza, hogy a többi (fiatalabbnak tekintett) sírj elf eleség a kutatásban háttérben maradt. A közelmúlt falusi temetőiben megfigyelt fejfaformák őstörténeti származtatását azonban ingataggá teszi, hogy 17. ábra: Komáromi láda (Űri) 612