Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

U. Kerékgyártó Adrien: Népviseleti emlékek a Tápió mentéről

csipkés szélű kecele következett (b), ami csak úgy farig ért. Ennek szalagja gyakran lúdgége (szőrszalag). — A harmadik kötényfajta neve füles volt (c), mert a kötőszalagot a saroktól beljebb varrták fel és így a köténysarkok, mint kis fülek lelógtak (10. kép). Volt idő, mikor a selyemruhák fölé még fehér gyolcs (sifon), széles horgolt csipkés szélű vállkendőt kötöttek. Ez volt a bodros vállkendő; ti. a szélcsipkét sűrűn hajtásolva varrták fel.

52 Ezt kb. az első világháború idején rózsás kasmírkendővel váltották fel, majd a vállkendőt teljesen elhagyták. Tápiósüllyel Űri falu szomszédos. Ennek a községnek a népviseletét tartotta az egész környék a legcifrábbnak. Itt otthonka elnevezéssel egy olyan sima ujjú, derékhoz szűkített, attól jó arasszal lejjebb érő blúzfélét illettek, aminek ez a deréktői lejjebb eső része erősen bővítetten, majdnem befedte csípőjüket. Ezt a blúzt sohasem kötötték be. Mellrészét gazdagon díszítették csipkével, szalaggal, hajtásolással stb., a csípőre boruló részt pedig — ha batiszt volt a blúz maga —, részben vagy egészen, gyári hímzett csíkból varratták. Kettes elejü otthonkának hívták azt, amelyiknél a díszített előrész alá is volt bélelve. A kapcsolódás az elejerész bal oldali felére esett, de a blúzt csak derékig tudták zárni, azon túl nyitva borult rá a felsőszoknyájukra, mert ez alá több bő alsószoknyát vettek fel — sőt farpárnájuk is volt. — Az ünneplő otthonka nyaka köré széles csipkéből húzott körgallért varrtak, ami fölé egysoros galárist kötöttek (30. kép). A szoknya és az otthonka általában más-más mintázatú 44. kép. Menyasszony, vőlegény, Mende. — A menyasszony színes ruhában. (Felv. 1935, repr; Kővári P., 126/78) 587