Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

U. Kerékgyártó Adrien: Népviseleti emlékek a Tápió mentéről

zagjával. Ennek az alsó bőségét a mind a háton, mind a mellrészen elhelyezett hajtásolások adták meg. Az ujjait a vállnál erősen ívelték, ráncolták, így az a vállon magasabbra feldudorodott. Ehhez a blúzhoz, ünnepi alkalomra, az alacsony ruhanyak alá fehér varrásos (hímzett) bodort kötöttek, ami körül kivillant. Hétköznapi viseletre, vagy kevésbé ünnepélyes alkalomra a ruha anyagából varrtak rá körgallért (9., 10. kép). — Az 1920-as, 30-as években viselték a betétes kacót (c), aminek kissé hosszított derekát hol bekötve, hol meg bekötetlen hagyták (11., 14. kép). A „betét" jelző díszítési módot jelentett: a blúz elején, válltól az alsó szegélyig szegő-, szalag-, vagy csipkesorokat futtattak végig. Az ujját vállnál sokszor erősen ráncolták. A 30-as évek második felében a kacó derékmagasságába — főként, ha bekötötték — gumiszalagot húztak. — A blúzok viselésekor az asszonyok, lányok két sor kőgalárist kötöttek nyakukra mind ünnepen, mind hétköznapon. A 30-as évektől fémgaláris viselete jött divatba. 43. kép. Leányviselet a századfordulón. Mende. — (Felv. 1900-as évek, repr.; Kővári P., 126/78) Mindhárom blúzféléhez a sülyiek régebben apró álló, majd nagy hajtásokba rakott, bokáig érő, bő szoknyát viseltek. A szoknya aljáról sohasem hiányzott az alsó szélétől vagy 10 cm-re a körbefutó, elütő színű, kétsoros szalagcsík. A szoknya elejébe — a kötény alá — olcsóbb anyagból foltot tettek; a sZicc is ide került, előre. Ünneplőre nyárra selmet, őszre kasmírt, hidegebbre vastag szatint vettek; köznapi szoknyára festőt, kartont, meg barhetet (10., 16. kép). Kötény fedte mindenkor a szoknyák elejét. A legrégebbi fajta náluk a rakott körkötény volt (a). Elütő színű szalagot varrtak a korcához. A kötény anyaga fényes klott volt. A kötények sorában az egy szél klottanyagból készített, 586