Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

I. Sándor Ildikó: A lakóház tüzelőberendezéseinek változása száz év alatt a Tápió vidékén

JEGYZETEK 1 Borzsák E., 1941. 209—230. és Uő., 1936. 41—64. 2 Ezek a községek és tanyák a következők: Mende, Tápiósáp, Tápiósüly, Űri, Kóka, Tápiószecső, Tápióság, Pánd, Szentmártonkáta, Nagykáta, Alsóegreskáta, Felsőegreskáta tanyái, Tápióbicske, Tápiószentmárton, Farmos, Tápiószele, Tápiógyörgye Pokoltanyával és Vámosszéktanyával, valamint Űjszász. Tápiósüly és Tápiósáp közigazgatásilag egyesült Sülysáp néven, de mi az adatokat a községek eredeti nevével jegyeztük fel, a pontosabb elkülönítés végett. 3 Vö. Bátky Zs., 1930. 131—134. 4 A sár szalmával, törekkel vagy polyvával, esetenként marha- vagy lótrágyával kevert agyagos föld. Attól függően keverték a szalma különböző részével, hogy finomabb vagy durvább anyagú sarat akartak készíteni. 5 Vö. Bátky Zs., 1935. 119., Borzsák E., 1941. 211., Zólyomi J., 1974. 41—42. 6 Bolthajtást találunk a Jászságban, Nagykunságban, a Szeged környéki házak, a Sárrét, Bihar és a Nyírség pitvar és kéményalja elválasztó falaként. Lásd: Györffy I., 1909. 69., Szabó L., 1982. 188. és fénykép oldalszám nélkül; Dám L., 1975. 100., 105.; Uő.: 1982. 86, 87. í. Sándor I., 1963. 184—197. lapon 11 фэ fénykép. 7 Borzsák E., 1941. 210. Erre még könnyen visszaemlékezhettek 1940 körül. S MNA, Farmos, Tápióbicske — Ikvai N., 1963. CKMA 196—67, CKMA 172—67. A tápiószentmártoni rakodópadka alját nem lehetett közelről lefényképezni és lemérni, mert a tulajdonos beteg volt, a kéményalja pedig mindenfélével tele volt rakva. De a fényképen jól látható a padka szélessége. A rakodó tetején egy jókora krumplis vesszőkosár elfér. A jobb oldali padka is széles, arra egy láda van állítva. 9 Êbner S., 1927. 157. Dudás L., A makádi nádtetős házaki 1966. CKMA 281—67.; 8—9. rajz, 19., 20., 23., 58. 10 Borzsák E., 1941. 210. 11 Borzsák E., 1941. 211. 12 MNA, Farmos, Tápióbicske — Ikvai N., 1963. CKMA 196^13 Vö. Fél E., 1937. 354.; Néprajzi Lexikon 3. k. 101—102. .14 Vö. Bátky Zs., 1930/a. 76. 15 A katlanon, bográcsban való főzés csak az Alföldön maradt fenn. Sem a Ny-i, sem az É-i magyar ház területén nem főztek bográcsban emberemlékezet óta. — írja a Magyarság Néprajza é. n. I. 220. 16 Vesd össze a következő tanulmányok katlanábrázolásaival: Györffy I., 1909. 70— 71.; Miskolczy L.—Vargha L., 1943. 103, 108—110.; I. Sándor I., 1963. 178, 184, 185, 188—193.; Dám L., 1975. 102, 105. 17 Nóvák J. L., 1909. 159—160.; Fél K, 1937. 354.; Borzsák E., 1941. 210, 219. 18 Vö. í. Sándor I., 1977. 360. 19 Vö. I. Sándor I., 1977. 360. 20 Vö. Borzsák E., 1941. 210. 21 Borzsák E. közel 50 éve tapasztalta, hogy az istálló falát meszelés helyett ujjal cifrázták ki. „Űriban ellenben a friss tapasztáson a tapasztóasszonyok ujjukkal mindenféle növényi figurákat rajzoltak. Leggyakoribbak a muskátli, rózsa, rozmaring, és sokszor ezek a virágok nem cserépből hanem szívből nőttek ki" (Borzsák E., 1936. 44.). A Börzsöny vidékén hasonló szokás volt. Lásd: I. Sándor I., 1977. 361—362. Ott is a kemence szájának falát díszítették. Tiszaszentimrén a kemence és a katlan füst járta részeit nem függőlegesen, hanem vízszintesen futó egyenes és hullámos vonalakkal rajzolták tele. Lásd: Miskolczy Ц.—Vargha L., 1943, 108. 22 Wellmann 1., 1967. 241, 247. Vö. még: Barabás J.—Gilyén N1 1979. 80—82. 23 „Az építkezésre egy szépítő bizottság van felállítva. Minden építkező tartozik éhez tervét beadni, s ez felügyel, hogy az építkezés egészségi, tűzmentességi és csinossági tekintetnek megfeleljen. De az újonnan épült házak tetőzete azért még mindig csak náddal és fazsindellyel készül." Galgóczy K., 1877. III. 187. A tűzveszély miatt a hatóságok — már a XVIII. század végén, XIX. század elején — gyakran rendeletileg előírják a fakémények lebontását, téglakémények építését. (Papp L., 1939. 390., Bakó F., 1978. 96—97., Sztrinkó I., 1982. 145. Lehetséges, hogy ilyen rendeletek hatására építették a téglakéményeket a Tápió vidékén már a múlt század 70-es éveiben. Galgóczy K., 1877. III. 382.) 24 Eredetije Hála József tulajdona. 25 Êbner S., 1927. 155—156.; Borzsák E., 1941. 211. Lásd még: Vajkai W. A., 1937. 134.; I. Sándor I., 1977. 359. 522