Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

I. Sándor Ildikó: A lakóház tüzelőberendezéseinek változása száz év alatt a Tápió vidékén

kemence (Nagykáta). De ha túl melegre fűlt, akkor egy kis időre elveszik, nehogy megégjenek a kenyerek (Űri). A tévőt nyáron készítették sárból és vesszőből. Rendszerint a gazdasszony saját maga csinálta. Leggyakrabban fűzfavesszőt használtak hozzá, Pándon nyírfavesszőből fonták. A következőképpen készült a tévő: Egy hosszú vesszőt kerestek. Meghajlították, odamérték a kemence szájához. Az ív végződésénél megtörték, hogy az alja egyenes legyen. A vesszőt letették a földre, sárcsomóval rögzítették, hogy ne mozduljon el, és berakták törekes sárral. Pándon és Felsőegreskátán a földön hagyták megszáradni. 78. kép. Szegletes kemence. Padkáján házilag szövött pakróc. A berakott sparhelt fehér íaUcsempével kirakva. Kóka. (F.: Ikvai N., CF 18 226) 77. kép. Szögletes kemence széles alvópadkával. 1950-ben építették. A berakott spór párhuzamos a padkával Kóka. (F.: Ikvai N., CF 18232) Alsóegreskátán, Tápióságon, Tápiógyörgyén a formára hajlított fűzfaveszsző rámát ujjnyi vastag pálcákkal beszőtték-fonták. „Sarat gyúrtunk sóval, törekkel, jól megdagasztottuk. Azért tettünk bele sót, mert az rögzítette, elsimította, tűzállóvá tette, nem égett el a tévőnk." (Tápiógyörgye). „A ház alját lóganéval tapasztottuk azelőtt, de a tévébe sohase tettünk gahét, mert akkor leégett, eltöredezett volna. A rámát szépen kitapasztottuk a sárral, mindkét oldalról. Jól megpaskoltuk, ráragasztottuk a falra, ott kiszárítottuk, úgy használtuk. Még most is van egy új, vadonat új. Fent van a padláson." (Alsóegreskáta). Tápiósápi 67 éves szlovák anyanyelvű adatközlőnk arra emlékszik, hogy a tévő (zahadka) kerete drótból volt. Keresztben is, hosszában is be volt fonva, hogy a sár ki ne pottyanjon belőle. Mindkét oldalon szépen betapasztották, majd megszárították. Űriban néhány helyen deszkából keretet, sablont csináltak a tévő készítéséhez. Téuőf ormának nevezték. A sár meggyúrása után a keretet az istálló falához, vagy valamilyen védett falhoz illesztették, és a keretet kitöltve rátapasztották a tévőt a falra. Jól föltapadt. Keretestül együtt ott száradt meg. Mikor már majdnem levált, ásóval levágták a falról. 502