Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

I. Sándor Ildikó: A lakóház tüzelőberendezéseinek változása száz év alatt a Tápió vidékén

35. kép. Bő szájú, botolt szabad kémény. Tápiósáp. (F.: Ikvai N., CF 20 116) 36. kép. Bő szájú kémény teteje kereszttel díszítve. Kóka. (F.: Ráduly E., CF 19 608) számított ezen a vidéken (Tápiógyörgye). Űriban nem masinát építettek be a kaminba, hanem „a platni tetejét rátettük a katlanra, oszt sütöttünk, főztünk rajta". Több községben (pl. Űri, Pánd, Tápiószentmárton, Tápiósáp, Űjszász) a régebbi kaminok falában kis vakablakot találtunk a főzéshez való világítás céljából (18., 24., 49. kép). Űriban és Tápiósülyön a pitvar felé néző félfalban „egy ablakszem nagyságnyi" (15X25 cm) kicsi ablakot vágtak. „Üveget tapasztottak bele, az adott a kamunak egy kis világosságot." Füstölés. A szabad kémények füstjét országszerte felhasználták húsfüstölésre. A legtöbb meglevő kaminban máig is be van építve vagy csak oldalt beállítva a szükséges 2—3 füstölő rúd (45., 50. kép). Olyan háznál, ahol mindkét oldalon megmaradt а кати (Pánd), még ma is abban füstölnek a tisztaszoba oldalán, mivel ott egyáltalán nincs fűtés (Tápióbicske). Füstölni ugyanis csak fával szabad. Szén vagy olaj füstjétől ehetetlenné válna a hús. A meggyfa kiválóan alkalmas füstölésre. Többen mondták, hogy füstjétől szép piros lesz a hús (Nagykáta, Farmos). Vannak, akik fűrészporral füstölnek vagy nagyobb darab адаса tuskóval, mert nem ég nagy lánggal. Mások szerint szalmafüsttel, szárral is lehetett füstölni, nem kellett külön fa hozzá, „mert a szalma füstje keresztülszaladt a húsokon, attól volt finom" (Kóka, Tápióság). Az a fontos, hogy nagyon gyengén kell tüzelni, mert ha nagy láng 475