Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

I. Sándor Ildikó: A lakóház tüzelőberendezéseinek változása száz év alatt a Tápió vidékén

Szélessége a pitvart szűkítő félfal, amely az újonnan felhúzott fal szélességével bővült 70—80 cm-re. Magassága a mennyezettől függően 170—200 cm között van (38—43. kép). A kaminajtók méretei a legnagyobb változazosságot mutatják. Szinte minden házban más-más nagyságúak és más-más a kivitelük.

33 A kaminajtók vagy a tűzpadka tetejének szintjéről nyílnak — és ezek a kisméretűek — vagy a föld színétől sokszor szinte a mennyezetig érnek. Ezek a nagyméretűek, embermagasságúak. A kisméretű és a nagyméretű ajtók egyaránt lehetnek egyszárnyúak vagy kétszárnyúak. Minden esetben a kamin középső részén, a kemence szájával szemben helyezkednek el (38—45. kép). Megállapítható, hogy a nagyméretű, magas ajtók a régebbiek. Azt az állapotot mutatják, mikor a tűzpadkán és a katlanon nyáron rendszeresen főztek, mikor a konyhában még nem állítottak sporheltet. Szükséges volt, hogy minél könnyebben hozzáférhessenek a tűzpadhoz, hogy belül tevékenykedni tudjanak. Ezért több helyen (ahol eredetileg nem volt a padka alatt bemélyedés a tüzelő számára) a kaminajtótól a tűzpadka közepéig egy négyszögletes vagy félkör alakú belépőhelyet vágtak (12., 39., 46., 47. kép). így kényelmesebben elfértek sütés-főzés közben. Néhányan ennek érdekében — vagy hogy a kéménynek nagyobb huzata legyen — egy sor vályogot raktak a tűzpadka elé, és úgy húzták fel a kaminfalat. Ezt a plusz vályogsort csak a padka magasságáig vitték. A tűzpadka ezzel szélesebb lett mindkét oldalon, középen, az ajtó mögötti belépőhely pedig nagyobb. Egyik oldalon (a hátsó falnál) eredeti helyén ott maradt a katlan. A másik oldalra némely esetben egy vasplatni segítségével kis masinát (sporheltet) építettek be (48. kép), amely az 1900-as évek elején még újdonságnak 34. kép. Romba dőlt nádas ház bő szájú kéménye. Tápióbicske. (F.: I. Sándor I., CF 18 307) 474