Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

I. Sándor Ildikó: A lakóház tüzelőberendezéseinek változása száz év alatt a Tápió vidékén

a kisszobából a nagyszoba Zcammjába egyszerű kályhacsővel, vagy eternit csővel vezetik át a füstöt a konyha légterén keresztül (Tápiószele. 38. kép.) A kamin. A kéményalja felének lepadlásolása a fél szabad kémény, illetve a bő szájú kémény építésével az első lépés volt a konyha teljes zárttá tételéhez, a melegkonyha kialakításához. Hogy ezt a félig lepadlásolt konyhát meg tudják csinálni, többen inkább feladták az egyik szoba fűtési lehetőségét. Ez a választás a szobai fűtést tekintve visszalépés volt, de a konyha formálásában előrelépés. Nézzünk egy példát: Üriban a Hold utca 4. számú ház eredetileg teljes nagyságú szabadkéményes volt, tehát nem volt a fele lepadlásolva. Mind a két szobában padkás kemence volt, a szobában is padka. Később a kemencét az egyik szobából (a tisztaszobából) kidobták, és a szabad kéménynek ezt a felét lezárták (Üri). Az első ház. vagy tisztaszoba így fűtés nélkül maradt, s nem is került oda többé semmilyen tűzhely. Tápiószecsőn is ugyanezt mondták: „Én nem emlékszem Szecső viszonylatában arra, hogy ha a kemencét a tisztaszobából egyszer kidobták, oda valami fűtőalkalmatosságot még egyszer beépítettek." A melegkonyha végleges kialakításához területünkön a kamin létesítésével jutottak el. Igen egyszerű, szinte magától kínálkozó eljárást alkalmaztak. A lehető legkevesebb változtatással, az összes tüzelő (a kemence, a szája előtti padkán levő katlan és nyílt tűz, s főleg a meglevő szabad kémény) érintetlenül hagyásával fujtották le a kéményt, és padlásolták le a konyhát. Semmi mást nem csináltak, mint a túzpadka előtt vályogból húztak fölfelé egy falat, rajta egy ajtót hagyva. S a már félig lepadlásolt konyha mennyezetét tovább vitték a szabad kémény egy része alatt, az új falig, kb. 80—90 cm szélesen. így a füst eltávozására még bőven maradt hely. II. ábra. A zárt füstelvezetés (kaminkémény) terminológiai változatai a Tápió mentén. 471