Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

I. Sándor Ildikó: A lakóház tüzelőberendezéseinek változása száz év alatt a Tápió vidékén

A lepadlásolt melegkonyha létrejöttének ez a módja azért jelentős, mert ezzel az eljárással a szoba és a konyha régi tüzelőit mintegy 40—50 évre konzerválták. A kaminkémény elnevezései két szócsoportra oszlanak, a kamin és vindófni variációira (lásd a térképen). Eszerint a terület keleti községeiben a kamin és változatait találtuk: kamin, kaminy, kami, kamil. Középen főleg a kam.il

, kàmïl, ritkábban kamin. Pándon ezek mellett ismert a vindófni és vindófli is. A nyugati községekben főleg a kamil, kaminy, ritkábban, de annál nagyobb változatossággal szinte minden házban — ahol ezt ismerték — másként ejtve a vindófni, vindovni, vindófnyi, vindófli, vindókni, lindlófnyi, indófli használatosak. (A későbbiekben a kamin elnevezést használjuk.) 31. kép. Vesszőből font szabad kémény kívül náddal borítva. Tápióság. (F.: Ikvai N., CF 18 054) A kamint szórványosan már 1910 előtt kezdik csinálni a Tápió mentén.

32 E korai időre vonatkozóan Tápióságról van több adatunk is a kamil meglétére. Tápiószentmártonban is csináltak már kamint 1914-ben. „Addig szabadkürtő volt." Zömmel az egész területen az 1920-as, 30-as években terjed el, és 1940— 50 között fejeződik be építésük. Ezután kamint már nem készítenek, inkább megszüntetik őket, mert az üzletekben a legkülönbözőbb vaskályhák, asztalsporheltek sokasága jelenik meg, s a régi tüzelőanyagok helyett a széntüzelés lép előtérbe. A kamin méretei az eredeti konyhaméretekhez igazodtak. Hosszúsága a tűzpadka hossza, ami a padka oldalát védő félfallal együtt 180—200 cm lett. in