Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Dinnyés István: A táj- és a természet hasznosítása a régészeti leletek alapján

34 A lelőhelyen végzett ásatásról: Rég. Füz. Ser. 1/33 (1980), 86—87. A falu szerkezetére vonatkozó megfigyeléseket terepbejárási feljegyzés (TBM Adattára 498— 77.) és az ásatási napló (CKM Adattára 1894—82.) tartalmazza. Bár a lelőhelyen őskori és szarmata leletek is vannak, az említett foltokban, szinte kizárólag Árpád-kori cserepeket találtunk. 35 Miklós Zs. 1982, térképmelléklet 3—6, 11—15. és 28. lelőhelyei. Munkájának értékét növeli, hogy minden földvárnál terepbejárásainak vagy ásatásainak tapasztalatait kritikusan veti össze a szakirodalom korábbi állásfoglalásaival. 36 Kalicz, N. 1968, 130. 37 Kalicz, N. 1968, 126. (161. lelőhely) — Miklós Zs. 1982, 37., 16. kép. 38 Kalicz, N. 1968, 126. (160. lelőhely) — Miklós Zs. 1982, 35., 13. kép. 39 A szakirodalomban, így a hivatkozott művekben is — helytelenül — Káva—Várhegy néven vált ismertté, csak elvétve szerepelt „zsigeri, pusztazsigeri Várhegy" néven. Bár a Várhegy Kávához van közel, a terület az újkorban mindig is Zsigerpusztához (Tápióság része) tartozott. Kalicz, N. 1968, 126. (159. lelőhely) — Miklós Zs. Í982, 30., 5. kép. 40 Kalicz, N. 1968, 125. (157. lelőhely) — Miklós Zs. 1982, 36., 14. kép. 41 Kalicz, N. 1968, 125—126. (158. lelőhely) — Miklós Zs. 1982, 29—30., 4. kép. 42 A zsigeri Várhegyen — Miklós Zs. 1982, 30. 43 Kalicz, N. 1968, 133. Hegyvidéki várak a)—c) változatai. 44 Miklós Zs. 1982, 30—31., 7. kép. 45 Miklós Zs. 1982, 37., 15. kép. 46 Kivétel a gombai Várhegy földvára. Méretei inkább a vatyai kultúra nagyobb várai, pontosabban erődített települései közé sorolják. Nem tudjuk, hogy a hatvani kultúra idején mekkora volt az erődített rész. — Miklós Zs. 1982, 29, 62. 47 Kalicz, N. 1968, 133. — Miklós Zs. 1982, 61—62, 65. 48 Kalicz, N. 1968, 133. Hasonló települési és társadalmi viszonyok alakultak ki a hatvani kultúra késői szakaszával már egykorú középső bronzkori gyulavarsándi és füzesabonyi műveltségeknél is: Bóna, I. 1975, 140, 148, 164. 49 A dunántúli, vatyai földvárak (gyakran két- vagy többrészes erődítmények, melyekben kisvárak különülnek el) jellemzését lásd Bóna, I. 1975, 57—59., 77—78. — Kovács T. 1977, 22—23. 50 Miklós Zs. 1982, 29—30., 4. kép. 51 Miklós Zs. 1982, 36., 13. kép. 52 TBM 73. 13. 1—9.; 75. 10. 1—2. — TBM Adattára 368—73. 53 Az erődített telep területén Kovács Tibor végzett ásatást, 1966-ban: Rég. Füz. Ser. 1/20 (1967), 19. Néhány lelet, leletegyüttes van közzétéve: Kovács, T. 1969, 160, 163., 2, 4, 6/3, 5. kép; Kovács, T. 1973, 7, 10; 1, 2, 4. ábra; Kovács, T. 1975. Összefoglalóan Miklós Zs. 1982, 31—32., 8. kép. 54 Miklós Zs. 1981, 233—236, 244—245. — Miklós Zs. 1982, 50—51., 33. kép. 55 Kalicz N. 1970, 28. A telepeken persze sok, különböző rendeltetésű gödröt találunk, pl. Mende: Patay P. 1967, 7—8. 56 Kalicz N. 1970, 26. — Kalicz, N.—Makkay, J. 1977, 64—73. 85—86. 57 G. Szénászky J. 1979, 67., 3. kép. 58 Kalicz N. 1970, 48. — Kalicz, N. 1970a, 20. 59 TBM Adattára 335—73; MNM Adattára 208/1973. XIII. — Rég. Füz. Ser. 1/26 (1973), 18—19. — Rég. Füz. Ser. 1/27 (1974), 19. 60 MNM Adattára 317/1965. XXI. — MNM RÖ 69. 85. 1—3.; TBM 71. 19. 1—20. 61 MNM Adattára 25. T. I.; 35. T. I.; 300. T. IV. — Kalicz, N. 1968, 126. (162. lelőhely). 62 Kalicz, N. 1968, 131—143. Ujabban kutatott földvártellek: Jászdózsa—Kápolnahalom: összefoglalóan Bóna I. 1975, 168.; Aszód—Manyiki dűlő: Rég. Füz. Ser. 1/22 (1969), 3. — Miklós Zs. 1982, 28. 63 Kalicz, N. 1968, 139—143. 64 MNM Adattára 97/1967. V. — Rég. Füz. Ser. 1/20 (1967), 19. A bronzkori lakóházakról és belső berendezésükről összefoglalóan ír Kovács T. 1977, 24—25. 65 TBM 71. 20. 126—127. Mindkét tárgyat Rolkó István, a gyömrői helytörténeti kör tagja ásta ki 1964(?)-ben a Leányváron, tűzkutyák társaságában, hamus környezetben. 66 Mende, a vasútállomástól Ny-ra: Kemenczei, T. 1975, 52. 67 MNM Adattára 208/1973. XIII.; 245/1974. XXII. — Rég. Füz. Ser. 1/26 (1973), 18— 19.; 1/27 (1974), 19. 68 A szerző ásatásai 1975—77, 1979-ben: MNM Adattára 188/1976. XVIII.; 188/1977. 46