Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

I. Sándor Ildikó: A lakóház tüzelőberendezéseinek változása száz év alatt a Tápió vidékén

Ahol külön tisztaszobát nem tudott létesíteni a család, úgy rendezte be a lakóteret, hogy a szoba ablak felőli része a tisztaszobát pótolta a vetett ággyal, kanapéval, szebb szekrénnyel vagy subZóítal. A kemence körüli rész pedig a hátsó ház vagy kis ház szerepét töltötte be. Itt helyezték el az alvásra szánt fekvőhelyeket, itt folyt a munka, főzés, pihenés, alvás. A szoba neve ma is igen gyakran ház. Ahol eredetileg két szobát építettek, az általános elnevezés első ház — hátsó ház, első szoba — hátsó szoba, külső ház — belső ház (Tápiószentmárton), prednya izsa (predfía iza) — zadnya izsa (zadna iza) (Mende, Tápiósáp). Mivel a hátsó ház, de különösen a kamrából átalakított szoba jóval kisebb, mint az első, ezért ennek az elnevezése így alakult: nagy ház — kis ház (Tápiósáp, Tápiószecső, Tápiószele stb.), nagy szoba — kis szoba (Tápiógyörgye, Tápiószele stb.). Tápióságon ezt a kamrából alakított keskeny szobát többen vizitszobának nevezik (1. kép). 4. kép. Rakodópatka a füstösben. Tápiószentmárton. (F.: Ikvai N., CF 17 930) „A konyha volt az a központ, amelyből az egyik házba, meg a másik házba, illetve kamrába tudtak menni. Ez kötötte össze a helyiségeket. Ezenkívül megvédte a lakószobákat a hidegtől, annak ellenére, hogy ezt a helyiséget télen nem fűtötték, csak a kemence fűtésekor kapott némi meleget" (Tápiószecső). Két részből állt a konyha, amelyet itt nem bolthajtás választott ketté, mint az Alföld más vidékein szokásban volt.

6 Mestergerenda, vagy csak egy, a szoba és a kamra közfalán átfektetett gerenda választotta ketté. A bejárati részt, ahonnan a szobaajtók is nyíltak pitvarnak, piíarnak vagy konyhának hívták (3. kép). 452