Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

I. Sándor Ildikó: A lakóház tüzelőberendezéseinek változása száz év alatt a Tápió vidékén

I. SÁNDOR ILDIKÓ (Ferenczy Múzeum, Szentendre) A LAKÓHÁZ TÜZELŐBERENDEZÉSEINEK VÁLTOZÁSA SZÁZ ÉV ALATT A TÁPIÓ VIDÉKÉN A Tápió mente tüzelőiről még nem készült néprajzi tanulmány. Nagy hasznát vettük Borzsák Endre

1 két publikációjának, amelyet a közvetlen környék két községének (Gomba, Monor) régi tűzhelyeiről, ételeiről, valamint Észak-Pest megye régi istállóinak életéről írt, melyekben néhány Tápió menti községről is szól. Ezeken kívül azonban csak szórványos, kéziratos adatok álltak eddig rendelkezésre. Ezért fontos, hogy a gyűjtött anyagot minél részletesebben adjuk közre. Tizenhat község és négy tanya hagyományos tüzelőberendezéseit vizsgáltuk meg 1979-ben és 1980-ban.

2 Ebből a több tucat lakóházra kiterjedő felmérésből megállapítható volt, hogy a terület tüzelőit tekintve a „középmagyar, vagy alföldi" háztípusba tartozik.

3 E házak fő jellemzője, hogy kéttüzelősek voltak. Vagyis volt egy zárt tüzelőjük, a kemence, és egyidejűleg nyílt tűzhelylyel is rendelkeztek. Mindkettő külön helyiségben volt elhelyezve. Egyik a szobában, másik a konyhában. A szobai kemencét mindig a konyhából, vagyis a kémény alatti házrészből fűtötték. A ház tüzelőberendezéseinek megépítésénél a legújabb időkig a sár'

1 kapott döntő szerepet. Növényi szárból, vagy hasított fából (karókból) épült vázra rakott sárból építették fel a kemencét és a tűzhelyet egyaránt. A vizsgálat kiindulási pontja a múlt századi tüzelőberendezések állapotának felvázolása volt. Ezt követően az 1870—80-as évektől bekövetkezett változások, fejlődési szakaszok feltárása következett. Célunk volt, hogy megkeressük témánkon belül a Tápió vidékének jellemzőit. Az ott talált tűzhely típusokat összevessük a környező tájak, a kapcsolódó területek tüzelőberendezéseivel, hogy a hasonlóságokat és a különbözőségeket megállapíthassuk. Ezáltal kívánjuk pontosabban kijelölni a Tápió mente helyzetét Magyarország „házvidékei" között. A HÁZ BEOSZTÁSA, A HELYISÉGEK NEVE A Tápió mente házai a múlt században többnyire három- vagy kétosztatúak voltak. Ritkábban építettek négyosztatú házakat. Kétosztatú ház is kevés volt, csak a legszegényebbeké. De többen emlékeznek rá, hogy a házuk valamikor csak szoba-konyhából állt, a kamrát később építették hozzá (Tápiószentmárton, Tápiószecső). 449