Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Dinnyés István: A táj- és a természet hasznosítása a régészeti leletek alapján

tulásához vezetett. Napjainkra ez a természetátalakító folyamat olyan fokra haladt, hogy — s ez vidékünkön sincs másképp — lassan az emberiség jövőjét kérdőjelezi meg. A régészeti korszakok embere csak kismértékben volt képes a természeti folyamatok megbontására. Korunk feladata olyan új egyensúly megtalálása, amely az emberi társadalom és az élő természet együttes létét biztosítja. Hiszen csak a természet élhet ember nélkül, fordítva lehetetlen. JEGYZETEK 1 Asztalos I.—Sárfalvi B. 1960, 12, 23—24, 313. — Bulla B. 1962, 97—98, 151, 347— 352. — Marosi S— Szilárd J. szerk. 1969, 80—86. 2 Kubinyi F. 1861, 104—112; III—IX. t. — MNM 103/1860. 1—100; 45/1873. 1—23. — a leletek egy része ma már hiányzik, illetve nem azonosítható. 3 Kubinyi F. 1864, 171—173. 4 Dinnyés I. 1973, 37—38, a közleményben ismertetett leletanyag jó része a Blaskovichok gyűjtéséből maradt ránk. 5 Bella L. 1926. 6 Párducz, M. 1966. 7 A gyömrői helytörténeti gyűjtemény 1967—69-ben szétszóródott, csupán régészeti gyűjteményük egy részét sikerült a Blaskovich Múzeumba menekíteni: TBM 71. 1. 1.—71. 21. 6., TBM Adattára 180—71. 8 MNM Adattára 75/1960. II. — Rég. Fűz. Ser. I./13 (1960), 60. — MNM RŐ 60. 46. 1—89.; 67. 52. 1—4. — Patay P. 1967, 7—8. 1—4. ábra. — Kemenczei, T. 1975, 50—52., 1—2. kép. 9 MNM Adattára 242/1964. XV.; 97/1967. V. — Rég. Füz. Ser. 1/20 (1967), 19. Az ásatás (feldolgozatlan) anyaga az MNM-be került: RŐ 68. 9. 1—361.; 68. 2. 1.; 73. 20. 1—8.; a gyömrői gyűjtemény leletei: TBM 71. 20. 1—133. 10 Miklós Zs. 1981. — Bökönyi S. 1981. 11 A terepbejárások során elsősorban az egykori kisebb-nagyobb települések, a lakóhelyek határozhatók meg, mert a szántás és más, mezőgazdasági földmunka többnyire ezek leleteit hozza felszínre. A településtörténeti képből tehát a temetők többsége hiányzik. Nem hallgatjuk el, hogy a felszíni megfigyelések lelőhelyenként is erősen eltérő értékűek lehetnek. Elsősorban a terület hasznosításának módja befolyásolja megfigyelési lehetőségeinket. Míg a szántókon általában, jól észlelhetők a régészeti lelőhelyek és leleteik, a legelő, néha az erdő pedig az egykori terepalakulatokat (köztük az emberi kéz emelte építményeket, halmokat, sáncokat) őrzi meg, addig a beépítettség vagy más korlátozás, legújabban a mezőgazdasági tereprendezés sokszor teljesen lehetetlenné teszi a lelőhelyek felkutatását. Itt jegyezzük meg, hogy a továbbiakban, ha számmal jelzett topográfiai lelőhelyre hivatkozunk, akkor a lelőhelyről készült feljegyzést, jegyzőkönyvet és a gyűjtött leletanyagot (CKM régészeti gyűjteménye és adattára) használjuk. 12 Vértes L. 1965, 17. és 19. fejezet. 13 Kalicz N. 1970, 7—16, 24—35. 14 Az 1. táblán szereplő lelőhelyek. DVK telepek: 1. Mende—vasútállomás: MNM Adattára 75/1960. II. — Patay P. 1967, 7—8. 2. Tápiósüly (Sülysáp)—Sápi u. 2.: TBM Adattára 175—71. — TBM 71. 18. 1—3. 3. Tápiószecső—Klárái dűlő: topográfiai 2. lelőhely. 4—5. Szentmartonkáta: topográfiai 49. (Szúnyogos dűlő) és 58. lelőhelyek. 6. Tápióbicske—Tsz szarvasmarhatelepe: MNM Adattára 275/1979. XXII. — Rég. Füz. Ser. 1/31 (1978), 91. 7. Nagykáta— Erekköze, topográfiai 61. lelőhely; talán zselizi leletekkel. 8. Tápiószentmárton, a bronzkori földvár közelében, a Tápió-parton zselizi cserepeket gyűjtött Kalicz N.: MNM Adattára 265. T. III. AVK telepek: I. Tápiógyörgye 0313/1 hrsz. tábla keleti része: CKM Adattára 1894—82.; Rég. Füz. Ser. 1/33 (1980), 87. II. Tápiógyörgye—Nagypáskom: TBM Adattára 499—77., korábbi terepbejárások leltározatlan leletei (CKM). III. Tápiógyörgye—Nagyteleki 44