Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Novák László: A Tápió vidékének hagyományos építkezése

tervszerűen épített korszerűbb épületek jelentettek követendő példát. Szinte kivétel nélkül e mérce alapján ítéli meg a tápiósági helységeket. „Utszái sza­bálytalanok, csak néhol kellő szélesek; másutt szűkek és görbék... A közla­kosság építkezési módja vertfal, nád és szalmatető, a csinosságra nincs kitűnő gond", írja Tápiószentmártonról. 15 Hasonlónak látta Tápióbicskét is: „Berende­zettsége nem szabályos. Utszái, kivéve az egy főutszát, rendetlenek és keske­nyek, sőt néhol kerítetlen házak közt csavargók: de egyszerűbb, többnyire vertfalú és nád s zsúptetős házai közt, számos úrilak mutatóssá teszi különö­sen a templomdomb környékét és a Budapest felé vezető közlekedési út szép majorokkal díszlő sorát. Ezek közt néhány zsindelyes és cserepes is fordul elő; e mellett szépítő bizottság állván fen, a rend és csinosság most már apránként előhalad..." 16 Farmoson sem látott Galgóczy különös változásokat, mint írja: „A szokott építkezés: vertfal, nádtetőre. Cserepes házak nincsenek .. ." 17 A kor­szerűbb építkezés azokban a falvakban hódított mind nagyobb teret, amelyek­ben több úri egykori földesúri család élt, mint Bicskén. Különösebb előreme­netelt tapasztalt Galgóczy többek között Szentmártonkátán, Kókán, Nagykátán is, ahol már — Bicskéhez hasonlóan — „szépítő bizottság" gondolt a település fejlődésére. Kóka is kellemes benyomást tett a tudós férfiúra: „A község né­hány utszát, nevezetesen a tabán és czigány-városiakat kivéve szabályos; ut­szái szélesek, a házak elei fákkal kiültetett, az új házak egyenes vonalban épít­tetnek; általában a nép házai közt is vannak vagyonosságra mutató csinosak, ámbár csak náddal és szalmával fedtek s cserepes házak nincsenek . . ," 18 Szent­19. kép. Kamii részlete katlannal és a kemence szájával. Tápióság. 430

Next

/
Thumbnails
Contents