Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Halász Péter: A Tápió menti falvak telekhasználata és építkezésének változásai

század első felében települt ide az északabbra eső országrészekből, nincs kizárva, hogy a palóc háztípus tüzelőberendezésének emléke más falvakban is megtalálható volt. Az általánosan elterjedt kemencének egy kisebb változatát Erdélyi Zoltán gyűjtéséből ismerjük, mégpedig Kókáról.

59 Ennek neve szekrény kemence, ugyanúgy a pitvarból fűtötték, mint a „nagy" kemencéket, de mindössze 80 cm magas és 50—60 cm széles volt. Régebben a kör alakú kemencék voltak a legelterjedtebbek, úgy is hívták őket: búboskemence. Később, a múlt század végén és a századfordulón divatba jöttek a szögletes, néhol sifonnak nevezett kemencék, nyilván azért, mert ilyet könnyebb volt építeni. A kemence elkészítése ugyanis nagy mesterségbeli tudást igényelt, s nemcsak szépnek, de jónak is kellett lennie, különben „átok 43. kép: Toldott tornácú ház, Szentmártonkáta (I. Sándor Ildikó felvétele) volt a gazdasszonynak". A múlt századi búbos kemence építését Ofella Sándor és Gion Béla leírása alapján rekonstruálhatjuk.

60 Legelőször a kemence helyén alaposan ledöngölték a földet, azután száraz homokkal megtöltötték és a tetejére összetört üvegdarabokat terítettek, mert az jól tartja a meleget. Ezt pelyvás sárral nagyjából bemázolták, majd hozzáfogtak a tulajdonképpeni kemence kialakításához. Ehhez fa és sár, a belső vázhoz pedig napraforgószár kellett, más falvakban nádat is használtak. A kemencetető méretének megfelelő hosszúságúra vágták a napraforgószárakat, a végeiket összekötötték, illetve a kellő magasságban beleeresztették a falba. Azután a kemence oldalát tenyérnyi távolságra felállított napraforgószárakból berakták úgy, hogy azok alja belefúródott a sárba, a felső végeket pedig hozzákötözték a keretnek elkészített napraforgókhoz. Az így elkészített váz külső felét berakták polyvás sárral, majd betüzeltek a kemencébe és kiégették. A boglyakemencét felváltó sijonkemencét már nem ilyen módon építették, ezek vályogból vagy téglából készültek. A kemencének volt teteje, ódala és válla. A kemence és a hátsó fal közötti rész neve kuckó, ha ennek külön kiemelkedése is van, az a pocik (Űri). A kemence ház felőli oldalát a patka szegélyezte, ami ülésre, ritkábban alvásra 395