Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Halász Péter: A Tápió menti falvak telekhasználata és építkezésének változásai

42. kép: Megszélesített ereszű ház, Tápiósüly, 1984. (Halász Péter felvétele) még a hatvanas években is előfordult, hogy ilyen alkalmi (tábori) kemencét építettek az udvaron egy-egy nagyobb lakodalom alkalmával, az ilyet azután rendszerint később sem bontották le.

56 A LAKÓSZOBA A hagyományos alföldi típus szerint épült lakóház pitvarából az utca felé lakószoba nyílott, a másik oldalra pedig vagy egy kisebb lakószoba, vagy pedig a kamra. A szegényebbeknek egy szobájuk volt, a módosabbaknak kettő. A lakószoba neve a Tápió mentén ház, eszerint volt elsőház vagy nagyház és hátsóház vagy kisház. Ez utóbbi legalább két gerendával kisebb az elsőnél.

57 Ilyen tagolású, a múlt század derekán épült házat látunk az 55. és az 56. képen. A lakószobák berendezésének egyik legfontosabb darabja a kemence volt. A Tápió menti falvakban a múlt században az alföldi típusú, a pitvarból fűthető kemencék voltak általánosak egészen az I. világháború befejezéséig. Akkor kezdték — a szabad kémények lepadlásolásával párhuzamosan — elbontani a kemencéket, de ez meglehetősen lassú folyamat volt, mert az 1960-as években még szép számmal volt belőlük, ha nem is használták őket rendszeresen. Ma már csak mutatóban akad egy-kettő ezekben a községekben. Az alföldi jellegű kemencék tehát általánosak voltak a Tápió mentén, de akadt azért néhány kivétel. így adatunk van arról, hogy Menden, a Tápió-vidék legnyugatibb falujában még a XIX. század első felében is gyakoriak voltak a palóc háztípusra jellemző kürtös, lapos, belülről fűthető kemencék.

58 Tekintettel arra, hogy a vizsgált terület népességének számottevő része a XVIII. 394