Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Halász Péter: A Tápió menti falvak telekhasználata és építkezésének változásai

A LAKÓHÁZ HASZNALATA A PITVAR A hagyományos paraszti ház lelke, az ételkészítés helye, a pitvar volt. Ezen a helyiségen keresztül lehetett bejutni az udvarról a lakószobákba. Két részből állt, az első volt a tulajdonképpeni pitvar, a hátulsó, a mestergerenda mögötti részt pedig kéményajjának nevezték, még később is, amikor a szabad kéményt már lepadlásolták. A konyha szót — az 1850-es évektől — használják erre a helyiségre egyes községekben. A pitvar hátulsó része fölé hatalmas, fölül, keskenyedő kéménykürtő borult. Ezt a mestergerenda és a hátsó falra fektetett sárgerenda tartotta. Régebben vesszőből fonták és marhaganyés sárral tapasztották, később fából készítették a kürtőt, esetleg benádazták, mint az 50. képen látható. A múlt század második felétől pedig fokozatosan áttértek a vályogból és a téglából való kéményekre. A vesszőből font szabad kémény múlt század végi készítését Ofella Sándor és Gion Béla a következőképpen rekonstruálta.

53 A kémény négy sarkán erős faoszlop van, ezek közül kettőnek a hajlása a tetőhöz idomul. Ezt a négy 40. kép: Gazdagon faragott ágasfa, egyházi vonatkozású díszítéssel. „ANO 1821" felirattal.

52 391