Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)
G. Móró Csilla: Tápiógyörgye birtokviszonyai
ki az uradalmi és gazdagparaszti birtokok napszámosai, más vidéken munkát vállaló sumnaások és a falu nem mezőgazdasági foglalkozást űző rétege. A birtokstruktúra másik pólusán a nagybirtokosok rétege található, mely éles ellentéte a fentebb taglaltaknak. A nagygazdaságok száma mindössze 2, de tulajdonukban van a község határának 73,7%-a. A községben a századfordulón a nagybirtok van túlsúlyban, utána következik a kis- és középparaszti birtok. A századfordulón Pest megyében a nagybirtok részesedése a gazdaságok összterületéből mindössze 29%. Ezzel szemben Tápiógyörgyén 73,7%, tehát a túlsúly igen nagy mérvű. Ugyanakkor a kisgazdaságok (5—100 kh.) szegénységét mutatja az, hogy az általunk vizsgált község határának csak 16,5%-át, addig a vármegyében 42 0 /o-át bírják. Táblázatunkban láthattuk, hogy itt a kisbirtok alsó kategóriái a jellemzőek. Törpebirtokok tekintetében a községi átlag (6,7%) magasabb a vármegyeinél (5), amely ismét bizonyítja a györgyeiek szegénységét. 33 A birtokok és területük megoszlása nemcsak a nagybirtok és kisbirtok között, hanem a kisbirtokon belül is igen egyenetlen. A differenciálódás reális mértékét szegény- és gazdagparaszti birtokok összevetése mutatja meg. Az összes 100 holdon aluli kisbirtok 77%-a 5 katasztrális holdnál kisebb terjedelmű. A törpebirtoknak ez az aránya a birtokok elaprózottságát mutatja, ami a parasztbirtok esetében az elnyomorodás kifejezője. A gazdagparaszti birtok aránya a kistulajdonosok között nem éri el az l%^ot (0,2%), mely jóval alatta marad a Pest megyei átlagnak. 34 A birtokosok 19%-ának nyújtott nehéz munka árán megélhetést kisparaszti birtokuk. Azonban a parasztság módosabb rétege is megtalálható a községben; így a györgyei középparasztok 3%-át alkottág a birtokosok csoportjának és a határ 4%-át bírták, ők már rendelkeztek akkora földmennyiséggel, hogy a családtagok munkája mellett olykor bérmunkát is igénybe vettek, illetve részes művelésbe adták ki földjüket. A gazdagparaszti réteg igen vékony részét alkotja a birtokstruktúrának, mindössze két tulajdonos sorolható ide, a föld 0,6%ra volt tulajdonukban. Az extráneusok kezén levő földterület nem jelentős. A későbbiekben láthatjuk, hogy az Űjszászon, Cegléden és Tápiószelén lakó emberek főként szőlőt műveltek a györgyei határban. A tulajdonosok között a közös birtokosok száma jelentéktelen: mindössze 12. összegezve a község birtokviszonyainak képét azt állapíthatjuk meg, hogy a faluban terpeszkedő nagybirtoknak aránytalanul nagy a részesedése a határból, tovább a kis- és törpebirtokos réteg nagy száma, a középbirtok hiánya a jellemző. A továbbiakban a birtokkategóriák megoszlását vizsgáljuk meg művelési áganként (lásd 5. sz. táblázat). Első megállapításunk, hogy az 5 holdig terjedő törpebirtokosok a szőlőterület majdnem felét, 48,3%-át bírják, míg a szántóföldnek csak egy jelentéktelen részét, 8,2%-át. E birtokosok kis parcellájukat intenzívebb gazdálkodási móddal próbálják jövedelmezőbbé tenni, azonban megélhetési forrásukat ez nem jelenthette. A kisparaszti birtokon is még a szőlőművelés az elsődleges (35,3%), de a szántóföldi gazdálkodás jelentősége már nő, 14,2%-ot képvisel. Megfigyelhetjük a közép-, gazdagparaszti és urasági birtok kategóriájában már a szántóföld túlsúlya a jellemző. Ha megvizsgáljuk, hogy a középparaszti kategóriába tartozó 25 birtokos 347
