Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Berényi István: A Tápió mente földhasznosításának átalakulása

BERÉNYI ISTVÁN (MTA Földrajztud. Intézete, Budapest): TÁPIÓ MENTE FÖLDHASZNOSÍTÁSÁNAK ÁTALAKULÁSA A Tápió mentén Mende—Sülysáp és Űjszász között 18 község sorakozik a völgy két oldalán. Területük mintegy 78 ezer hektárt tesz ki és ez a kiterjedés az elmúlt száz év alatt alig változott. A közigazgatási határok módosítása — Tápiósáp és Tápiósüly egyesítése, Tápiószőlős és Üjszilvás közigazgatási önállósulása — a vizsgált táj községeinek területnagyságát nem érintette. A vizsgált időszak alatt módosult művelésági szerkezetet tehát a területi átcsatolások nem zavarták, azokban egyértelműen a térség gazdasági-társadalmi funkciójának, társadalmi szerkezetének, az agrártermelés módjának és színvonalának átalakulása testesül meg. A földhasználat átalakulását döntően társadalmi-gazdasági változások indikálják, de azok természetszerűen térben az ökológiai adottságokkal összhangban érvényesülnek. 1. A FÖLDHASZNALATI SZERKEZET ÁTALAKULÁSÁT MEGHATÁZOZÖ FŐBB TÉNYEZŐK A Tápió mente természeti- és társadalom-földrajzi értelemben is átmeneti terület a Duna—Tisza köze és a Gödöllő—Monori dombvidék, ill. a Tisza síkja között. Más szempontból a vizsgált terület a budapesti agglomeráció határán van és magán viseli a Duna—Tisza közére, ill. a Jászságra jellemző agrárkultúrát is. A földhasználat az említett irányokba felismerhetően és sajátosan módosul. 1.1. AZ ÖKOLÓGIAI ADOTTSÁGOK nagy vanásaiban kijelölik azt a táji szerkezetet, domborzatot és talaj adottságot, amely körvonalazza a főbb földhasználati módok térbeli elhelyezkedését. Az a tény, hogy területünkön az ősi Duna futott végig és a tiszai erózióbázis felé haladva hatalmas hordalékkúpot alakított ki, meghatározó térszerkezeti tényező. A Gödöllő—Monori dombvidék ÉNy—DK irányú, a Tisza allúviuma felé lealacsonyodó dombsora közötti laposban fut végig a Tápió. Tájunk táj szerkezeti 319