Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Dinnyés István: A táj- és a természet hasznosítása a régészeti leletek alapján

A kész fonalat egyszerű felépítésű szövőszéken dolgozták fel. E szövőalkalmatossághoz szinte minden régészeti korszakban agyagból égetett nehezékek is tartoztak, segítségükkel oldották meg a láncfonalak merevítését. Vidékünk leletanyagában található, sokféle tűzkutya, nehezék között alig akadt olyan darab, amit szövőszékhez használhattak. Ilyen a gombai Várhegyen talált, gúla alakú, eredetileg 5,5—6 cm magas (az átfúrás fölötti része hiányzik), téglapirosra égetett nehezék.

92 Átfúrással ellentétes oldalait 3—3, függőleges vonal díszíti (18. tábla 6.). Hogy a szövetből ruha legyen, ahhoz — egyebek között — varrótűre volt szükség. A tűk hosszú ideig kizárólag csontból készültek, a középső bronzkorban kezdték bronz varrótűket is használni.

93 Az időszámításunk kezdete előtti évszázadoktól kezdődően a varrótűk anyaga is elsősorban vas. Ilyen tűket a Tápió mentén szarmata

94 és késő avar

95 sírokból ismerünk, ötletes módon hordták tűiket az avar nők. Övükről keskeny szalagot lógattak le, amire csont tűtartót (díszítetlen, négyszögletes hasáb alakú: Tápiószentmárton;

96 esztergált díszű, hengeres: Farmos—Kása dűlő, 30. sz. sír) húztak. A tűt a szalag aljába szúrták, a szalag végére kötött csomóval a tűtartó lecsúszását akadályozták meg. Ha a tűt elő akarták venni, felcsúsztatták a szalagon a tűtartót, s a tűt kihúzták a szalagból. Használat után a helyére tűzönt tűt a visszacsúszott tűtartó fedte, így véletlenül sem szúrhatta meg a gazdáját.

97 Nagyon keveset tudunk a Tápió mentén készített és használt textíliákról. A növénytermesztés (len, majd kender is) és állattenyésztés (juh és kecske) adatai arra utalnak, hogy vászonféléket és gyapjúszövetet (a keléti pásztornépek bizonyára nemezt is) egyaránt készítettek. A középső és késő új kőkori kerámia karcolt és festett meander díszeinek a korabeli színes szőttesek és gyékényszövetek lehettek az előképei. A kerámia változatos díszítése így tükrözheti az egykori szőttesek sokféleségét.

98 Jóval fiatalabb korszakokból valódi textilmaradványaink is vannak. Kelta, szarmata és avar sírokból kerülték elő vasrozsdával átjárt, illetve vastárgyakhoz hozzározsdásodott szövetmaradványok. A legfeljebb néhány cm

2-es maradványok vászonhoz hasonlóak. Van köztük durva, vastag fonálból ritkán szövött, zsákvászonra emlékeztető maradvány, de többségük vastagabb, vékonyabb szálú, sűrű szövésű vászonféle szövet megmaradt részlete. Színezésükről — ha volt — semmit sem tudunk. A fémművességről A fémművességnek a termelés emberi eszközeinek, szerszámainak előállításában betöltött szerepe fokozatosan vált egyre jelentősebbé, majd a vaskorban, a vas széles körű feldolgozása következtében, gyakorlatilag kizárólagos lett. Vidékünk legkorábbi, fémeszközei a középső rézkorti, bodrogkeresztúri kultúra időszakából származnak. Tápiószecsőn, 1864-ben találtak egy 15 cm hoszszúságú, rézbaltát,

99 aminek felső lapját, a nyéllyuk gyűrűje mellett, háromhárom, kör alakú bemélyedés díszíti (19. tábla 1.). Tápiószentmártoriból, 1937ben ellentett élű, 23,5 om-es rézcsákányt és két, vele talált, kovakést ajándékoztak az MNM-nek.

100 1982 tavaszán, ezúttal a község belterületén, újabb rézcsákány (19. tábla 2.) került napvilágra.

101 Mindhárom eszköz kereskedelemmel került a Tápió mentére. A bronzművesség emlékei is — eltekintve a bronzkori és későbbi, bronz ékszertől és más, nem szerszámjellegű tárgyaktól — meglehetősen szerények 31