Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

az utcán — kiáltoztak neki, hogy vigyázzon, verem!, nem menjen arra, verem! Azt hitte, hogy megverik: — »Hej kutya matyar, ha te verem, akkor én is verem!« — Azzal zutty, üvegestül beleesett a verembe. Ott könyörgött »Hej, jó magyarszki húzz ki innen, ha te verem, én nem verem!»" (Elmondta, Papp József, 50 éves.) '215/a A tápiószecsőiek írják 1768-ban: „Magunk kölcsegin fel állított száraz és egy vízi malmaink vannak, kiknek használatáért mélt. földes uraságnak 4 fl-t fizetünk és cselédjeinek convenciojókba járó búzájukat ingyen tartozunk megőrölni" (202). Tápióság: „ ... malom gáttyáért 4 fl-okat 20 d-okat fizettünk. Magunk költségén épített egy száraz és egy vízi malmok jövedelmét esztendőnként helység szükségére fordíttyuk" (204). További adatok: Kóka (199), Üri (206), Szentmártonkáta (237), Nagykáta (240), Tápióbicske (244), Tápiószentmárton (247), Tápiószele (253), Tápiógyörgye (257). Üjszász (260 oldalon); Wellmann I., 1967. "216 A témához 1. Balassa L, I960. 217 Hat példány is bekerült a ceglédi Kossuth Múzeumba Tápióbicskéről, Farmosról és Tápiógyörgyéről. 218 Vö. Sándor M.-né, 1962. 90—102. 219 A témához 1. Kosa L., 1968. 220 Vö. Ikvai N., 1960. 111—125. 221 Vö. Takács L., 1964. 222 Vö. Paládi Kovács A., 1979. 52—56. 223 Tehát az állandó használatból következően már ekkor (1768) megkezdődött a szántóterületnek a rét rovására történő bővítése. Wellmann I. 1967. 253., Tápiószele. 224 Wellmann L, 1967. 193—260, 253. 225 Wellmann L, 1967. 195, 206. 226 Wellmann L, 1967. 198. 227 Wellmann L, 1967. 237, 248. 228 Wellmann L, 1967. 224. 229 Wellmann L, 1967. 237, 260, 248. 230 Wellmann I., 1967. 260. '231 Wellmann L, 1967. 200. Itt az aratás után végzett (késői) szénakaszálásra gondolhatunk talán. .232 Nem találtunk nyomára, bár Wellmann a mértékek felsorolásánál „kaszás"-megjelöléssel említi és 800—1000 ölnyi területnek jelzi. Wellmann I., 1967. 357.; vö. Paládi Kovács A., 1979. 105—107. Adatközlőink mindenütt 1 kisholdnyi területről — mint egy nap alatt levágható mennyiség — beszélnek. 233 Vö. SZMNA 1/2. 28—30. 234 Mintha ki se adták volna Mária Terézia 1770-es körrendeletét, amely a takarmánytermesztésre biztat. Vö. Noimk L., 1980. 294. '235 A mezőgazdasági építmények, azon belül a csűrök kérdéséhez 1. Selmeczi Kovács A., 1976. kötetét, amelyben a téma alapvető megállapításai rögzítésre kerültek és azokat feldolgozásunkban figyelembe vettük. 236 Dusek L., 1984. tanulmánya a jelen kötetben. 237 Wellmann L, 1967. 105, 203, 240. Számtalan utalást találunk erre vonatkozóan a jobbágyi vallomásokban. A telkes jobbágyot nevezték „marhás gazdának", „külön kenyeres gazdának", „egész helesnek"; míg a többi: „fél heles", „fertálos", „zsellér vagy fejszés" volt. 238 Űjszász, Wellmann I., 1967. 260. 239 Az 1760-as adatokat Wellmann L, 1967 kötetből, a vizsgált 16 falu adatai közül összegeztük. Ezek az adatok, csak a jobbágykézen levő állatállományt jelzik ellentétben a további évek adatával, ahol az uradalmak számai is szerepelnek (nem számolták külön). Ez utóbbiakat a Mezőgazdasági Statisztikai Adatgyűjtemény, Községsoros adatok III. Állattenyésztés köteteiből (Bp. 1970.) összegeztük. 240 L. Wellmann I., 1967. 240. 241 Valamennyi érintett falu anyagánál 1. Wellmann I., 1967. 242 Alkalmazására számtalan érdekes példát őriztek meg az urbáriális vallomások, íme néhány érdekesebb közülük: „ ... három s két lovú kotsival tégla hozásban s épülett mellett ősszel 5 napokat ...", „ . .. eleség vitelben ősszel 4 lovú kotsival 6 napokat" — Tápióság, 205.; „ . .. ménesbeli lovainknak mindazonáltal legelő járását árendás földön kelletik szereznünk" — Nagykáta, 241.; — „...lóháton fél napi szolgálatot tett" — Nagykáta, 241.; „...búza őrlésben 3 lóval fél napot..." — Tápiószele, 255. Wellmann L, 1967. 314