Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

átformálódásán túl a talajművelés eszközei, a növények, a betakarítás és szemnyerés hagyományos módja is más lesz. A táj földművelő-kultúrájának megvan a sajátos arculata. Nyugatról kelet felé egyre inkább a Nagyalföld vonásait ölti magára. Számtalan forrás, de visszaemlékező szól a sarlós aratásról, amit peremjelenségnek, hegyvidéki gyakorlatnak tartott sokáig a szakirodalom. Itt egyértelmű, hogy (1768-ban) a kenyérgabonát (búza, rozs, kétszeres) sarlóval aratják; míg az árpát, zabot kötetlenül kezelik és kaszálják (takarják). Csak az 1860-as évektől kezdődik meg (a keleti falvakban, uradalmak hatására) a kévés-kaszás aratás és tulajdonképpen csak a századfordulón válik uralkodóvá. Területünk adatsora újabb bizonyítéka annak, hogy a gabona betakarításának hagyományos eszköze hazánkban a sarló (kéve); a szénáé a kasza (kötetlen kezelés) volt. A kaszás aratást a feudalizmusban a történelmi viszonyok alakították (pusztásodás, elnéptelenedés, földbőség), formálták; az intenzívebb munkatempó követelte ki, bevezetve a szénával azonos kötetlen kezelést a gabonaféléknél is. Meg vagyunk győződve arról — mint azt már 1967-ben is kifejtettük —, hogy a kaszás aratás és kötetlen kezelés csupán epizód a sarlóskévés magyar földművelő-kultúrában.

267 99. kép. Vascsapda (patkány, menyét, ürge, varjú fogására), ürgefogó láda és egérfogó csapda (Tápiósüly, 20 166; Tápiógyörgye, 20 294.) Nem gyengíti megállapításainkat az a tény, hogy a termelékenyebb nyomtatás bevett szemnyerési mód itt e tájon a XVIII. század végén. Mellette viszont változatlanul tovább élt a mély gyökerű hagyományokkal rendelkező cséphadarós cséplés (igaz csak a zsúp miatt). A gabonatárolás vermekben és zsákokban történt. Az új kor hozta az összes többit: a hombárt, a padláson való szétöntögetést stb. A kapások térhódítását is sikerült nyomon követni. Elsőként a kukorica jelentkezik a XVIII. század elején a nyomáson kívüli földeken. A krumpli csak a XIX. század növénye. A hagyományos szántóművelő rendet tulajdonképpen a kukorica borítja fel az 1880-as évektől. Egyre erőteljesebb ütemben terjeszkedik olyannyira, hogy a szántóterület közel felét foglalja el hamarosan, monokultúrás gyakorlatot alakítva ki, paraszti szinten. A kapáskultúra vizsgálatának „melléktermékeként" a tájon használt szerszámok szép sorozatát sikerült feltárnunk és a beszerzés északi kapcsolataira rámutatnunk. 294