Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

A telki állományhoz tartozó szőlő (gyümölcsfákkal) csak az elkülönülést követő legelőfeltörésekkel ölt új arcot, amikor fokozatosan árutermelővé lesz egynéhány faluban ez a művelési ág is. A takarmányt hosszú évszázadokig, szinte azonos módon, a nyilasosztással kiadott és szekér mértékkel mért, a telekállományhoz tartozó rétterület adta. A legelőfeltörések XIX. század végi buzgalma a réteket is érinti, de ezt követően sem lesz nagyarányú a szántóföldi évelő takarmánynövény. A kieső takarmányhiányt nem évelő veteményekkel (bükköny, zabosbükköny, repce stb.) pótolják. Mindez nem zárja ki a kis területű lóhere és lucerna termesztését. Figyelemre méltó e témakörben, hogy a rét gereblyélése csak a kaszás aratással elterjedt bőgő, illetve a rétfelszabadulás (legeltetés) megszűntével válik általánossá a századfordulón. Ugyancsak a táj arculatához tartozik, hogy a földművelésnek gyakorlatilag nem voltak építményei, az időjárás függvényeként a szabad ég alatt folyt. A dolgozatban idesorolt szőlőbeli építményeken túl — a paraszti „üzem" színtere az udvar, a szérű volt. Az intenzív állattartás hozta a magazint, a polyvás fészert, a kukoricatároló gór ét. Ennyiben ismét az Alföld felé mutat e táj. Elkülönül az általános képtől Űri község gyakorlata, ahol a völgybe települt szűk belterületű falu ólaskertjei és rakodói a településen kívül a hegyen voltak, napjainkig fenntartva szinte ezt a települési rendet. 100. kép. Szerszámoskamra, részlet:, a) lószerszámok, láncok, szerszámos tarisznyák, szita, fűrész, a polcon apró tárgyak, üvegek; b) nyírfaseprűk, döngölő, lapátok, gereblye stb. (Mende, 19 928—9.) 295