Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

kalászos" gazdatanfolyamok, a gazdatársulások (közös gépvásárlás) hoztak némi változást a vakon tapogatódzó, a hagyományait is elvesztett paraszti gazdálkodásba. Boldogulásukat azonban csak a földterület növelésében látták. Mindig egy darabbal több föld. A föld volt a vagyon, a rang. a biztos öregkor, a föld volt a szent. Ezt a nagy versenyfutást oldotta fel az ellentmondásokkal, nyomorúsággal, keserűséggel kezdődő, végül is a magyar földművelő-kultúrát világszínvonalra emelő kollektivizálás. Az egykori parasztgazda (ha kedve van hozzá) a háztáji gazdaságában és házikertjében előállítja ma azt a jövedelmet, amit egykor, nem is régen 20 hold föld hagyományos művelése hozott számára. 15. ÖSSZEGZÉS, KÖVETKEZTETÉSEK A visszaemlékezésekkel el nem érhető korábbi időszakok viszonylag bő forrásanyaga, az 1979—83 között végzett terepmunka eredményeként vettük számba a Tápió mente tizenhat falujának földművelő-kultúráját. Nagy segítségünkre volt az időbeli metszet felvázolásában az ide vonatkozó, viszonylagos bőségben feldolgozott forrásanyag,

264 amelynek segítségével a XVIII. század közepétől, meglehetős pontossággal nyomon követhettük a földművelő-kultúra alakulását. Ily módon áll előttünk e kistáj arculatának — sajátosságokat sem nélkülöző — formálódása. Munkánkban a szakirodalom legfontosabb eredményeit figyelembe véve tettünk megállapításokat. A területről Borzsák E. két kis közleménye és Kocsis Gy. legutóbb megjelent cikke kivételével más néprajzi publikációt hiába keresünk.

265 A dolgozat a földművelés egészét tárgyalja,

266 a művelési rendszerektől a tárolásig, a kereskedelemig. Megtaláltuk a XVIII. századi forrásanyagban az igaerő mértéke alapján történő szabad foglalás rendszerét (Űjszász). Adatokat sorakoztattunk fel a parlagolásra (feltörés, művelés, majd a területtel való fölhagyás). Világosan érzékelhető a kétnyomásos gazdálkodásról a három nyomásra való áttérés folyamata, amikor a legelőnek osztott részt vagy jobbágykézen levő rétet feltörve tavaszival vetnek; míg végül: őszi-tavaszi ugar rendszerként a három nyomás általánossá lesz. Ez a három nyomás vezet el aztán a kapitalizmus gazdálkodásába vetéskényszer formájában. Az egykori nyomásos gazdálkodás egyes jelenségei szinte napjainkig éltek tovább. A feketeugart pl. a „beadási rendszer" (1950-es évek) hatósági rendeletei tiltják meg. Egyértelműen rögzíthető volt a jobbágytelek és a hozzá tartozó járandóságok (szőlő, rét, legelő, erdő, kender- és káposztáskert, mellékföldek stb.), valamint a közösen művelt területek (faluföldje és -rétje) rendszere. Nyomon kísértük a jobbágytelek feldarabolódását, a szétszórt parcellákon való művelést. A források és a visszaemlékezők adatai alapján világosan áll előttünk a falvak hagyományok szabta két- majd háromnyomásos gazdálkodása, talajművelési rendje, termesztett növényei, termesztési módja, szemnyerése, raktározásának sajátosságai. Bemutattuk a (4—6—8 ökör vontatta) aszimmetrikus vasú faekét, majd az ezt felváltó újított ekék sorozatát. Az évszázados hagyományok jelentősebb áttörésére az 1860—80-as években kerül sor, amikor a művelési rendszerek 293