Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

hideg időkig el nem fogyott. Magját kiszedték, megszárítva, majd pörkölve téli csemege volt. Az állatoknak néhány darabra törve (sertés), a marháknak répavágóval darabolva (megfullad a nagy darabtól) etették. A földszéleken termett cirokszálakat tövestül húzzák ki, vagy szárvágóval vágták ki a kukoricához hasonlóan. Kis kévékbe kötötték és a széna-, szalmakazalnak állogatva várta, hogy bottal kiverjék a magot és söprűket kössenek belőle (91. kép). Ha sok volt a mag, az aprójószág (különösen a csirkefélék) eledele lett. A folyamatos évközi használat után a tél beállta előtt számolták fel a konyhakerteket is. Káposzta, karalábé, sárga- és fehérrépa, cékla és egyéb minden hazakerült. Részben feldolgozva, részben természetes állapotban kamrában, állandó veremben telelt át (homokba rakva, fagytól védve). Ha nagy volt a termés, külön kis zöldséges vermet is csináltak (a krumplihoz hasonlót), amiben baj nélkül eltarthattak bármit tavaszig. A szőlőbeli gyümölcsösök betakarítása is az őszi tennivalók egyik legfontosabbika. A szüret alkalmával szedték le mindazt, amit év közben nem vittek el (dió, kései szilva stb.). Az alma-, körteféléket a gabonába rakva, kamrában kosarakban, hideg szobában szekrények tetején tartották el. Szőlőt is szokás volt felkötözni spárgával, kukoricacsuhéval. A kamrában rúdon lógva tárolták, karácsony esti csemege volt. Ringló, szilva, barackfélékből lekvár készült. Kenyérsütés után a meleg kemencébe öntögetett szilva megaszalódott. Vászonzacskókban a padláson állt, amíg fogyasztásra került. A gyümölcsök nagy része frissen fogyott el. Ha több volt, küldtek egymásnak a rokonok, ismerősök. Piacra csak az utóbbi évtizedekben került az itteni parasztgazdaságokból gyümölcs. A kender és a len falvaink különlegesen fontos növénye volt. Termesztésére a művelési rendszeren belül nem ok nélkül szolgált a telekhez arányított állandó terület (II. táblázat). A ruhaneműek, zsákok, kötelek, ponyvák készítéséhez évente újra és újra viszonylag nagy mennyiségű növényre volt szükség, amit fel is dolgoztak. A nyövésre augusztus végén került sor. Elkülönítve 76. kép. A sorhúzóként is használt „brúgó" szállítása kerékpáron (Pánd, 18 092.) 269