Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

nálata is. Ezzel könnyebb volt a munka, mert a répát emelte csak ez az ásó, a földet nem (90. kép). A levágott leveles részt az állattal folyamatosan feletették, esetleg ha sok volt, szecskázott csalamádéval, gyenge kukoricaszárral rétegesen el vermelték, savanyították (58/b. kép). A répa is (a krumplihoz hasonló módon) verembe került, vagy ha nagy kamra, állandó verem volt, oda. A répából csak csemegének kapott az állat vagy az új borjas tehén, ha már ráunt a szénára, árpaszalmára. Répavágóval (S alakú vagy egyenes él, köpűs szár, nyéllel, 92. kép) vágták apróra a jószágnak egy favályúban és korpával, árpadarával, szecskával keverten adták abrakként. Néhány nagyobb gazdánál a kézzel hajtott öntöttvas répaőrlo is megjelent. 75. kép. Rúgógereblye: a) használata (Tápióság, 18 046); b) díszített gereblyefej (Tápióság, 18 043.) A köztesek betakarítása — mint ahogy néhány helyen utaltunk is rá — a főnövénnyel együtt történt. Amikor a bab megérett, a szára sárgult, kihúzták a földből és felrakták az álló kukoricára száradni. Kukoricatöréskor (annak kezdete előtt vagy valaki önállóan csak azt szedte) takarították össze és hordták haza. Az udvaron kiterített ponyván (10/b. kép), vagy tisztára sepert szérűn cséphadaróval (44. kép, akinek nem volt, utóbb) villával, bottal kiverte a szemet. A szár tüzelő lett, a magot szakasztóból teknőbe eregetve szelelték. Fajtánként elkülönítve (így is csépelték) került szalmaszakajtókba, kasokba (51. kép), a paldásra. A napraforgónak a tányérjait vagdosták le és hordták haza. A háznál az eresz alatt száradt néhány hétig, majd bottal kicsépelték egy ponyva fölött és szalmakosarakba, használt fazekakba, ha sok volt, zsákokba rakva tárolták a padláson. Téli csemege volt, az aprójószág is szerette. Néhány faluban (Űri

r Kóka) olajat is ütöttek belőle. Szárát baltával, ásóval vágták ki, kerítés, tüzelő lett belőle. A mákot tövestül húzták ki és kévébe kötve hordták haza. Ez is száradt néhány hetet, majd kosarakba tördelték a fejet és késsel edény fölött felvágva rázták ki belőle a szemet. Tüzelő lett belőle. Nyűgös gyereknek a gumójából teát főztek. Használt edényekben, szellős vászonzacskókban a padláson volt a helye. A tököt, ahogy érett, úgy szedték. Mezőn járva őszidőben mindig vittek haza néhányat. Véglegesen a főnövénnyel együtt kerül haza és a fagyig a kazal tövében áll halomban (10/a. kép). Később szénát, szalmát dobtak rá, ha a 268