Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

70. kép. Nádvágók (Tápióság, 18 033; Tápiószentmárton, 17 895.) e) A GABONANEMÜEK RAKTÁROZÁSA A termést, mennyiségétől függően különféle módon raktározták. Adatainkban zsákos, vermelt, hombárban, rekesztékben tárolt, ritkábban padlásra teregetett gabonakezelésről tudunk. Alkalmi tárolóként előfordult a félfenekű hordó és a szalmából fonott edény is.

210 Ügy véljük — adataink alapján —, hogy a leggyakoribb tárolási mód a hagyományos gazdálkodásban a kamrában, ászokfákon zsákokban és többletgabona vermekben való elhelyezése. A kereslet, a növekvő terület, jobb, célszerűbb művelés eredményeként megnövekedett termést re keszié kékben helyezték el. Tápiószecsőn büszkén mondták, hogy szövő-fonó falu vagyunk, még 100 zsákja is volt egy-egy gazdának. Hogy a nedvességtől védjék, ászokokon, gerendákon állt a zsák (49. kép). Az egereket a macskák tartották rendben, kis nyíláson szabad bejáratuk volt a kamrába. Valamennyi faluban jelentős a zsákban való tárolás. Ha nem is az egész termés, de a vetőmag, az élelemnek való gabona zsákokban állt. Az állatoknak szánt gabona zsákok híján a padláson volt kiterítve. Erről Szentmártonkáta, Tápióság, Tápiószentmártonból és Úriból vannak adataink. Tápiószelén a kisgazdák (10 holdig) zömmel a padláson tárolták valamennyi gabonájukat a két háború között. 261