Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)
Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században
A zsákos tárolás mellett a verem (búzásverem, gabonásverem, verem) terjedt el. Űjszász kivételével minden faluból van adatunk a gabonavermelésre. Élénken emlékeznek rá, leírják, sőt Tápióságon, Kókán még ma is található, több helyen pedig megmutatják a helyét. A veremmel kapcsolatos ismeretanyagot részletesen összefoglaltuk korábbi tanulmányunkban. Ez alkalommal csak néhány karakterisztikus és helyileg érdekes adatot közlünk. 211 1768-ban is emlegetnek vermeket Tápiószelén: „ .. . verem körül 9 napokat szolgálnak" — másutt ... ,, verem körül egy napot töltenek". 212 Az egyik faluban a háznál, udvaron, ismét másutt csoportosan egy helyen volt. Nyilvánvalóan a hagyomány mellett a talaj adottságok is nagymértékben befolyásolták az elhelyezést. Űriban a külsőkertekben, a szérűskertek mellett, jó agyagos domboldalon sorakoztak. A századfordulón dúló dögvészkor azokba dobálták az elhullott marhákat, így lett vége a vermelésnek. 213 Tápióságon a felvégen („Cseország") voltak és vannak vermek. Tápiószelén, -szentmártonban, -györgyén, Alsóegreskátán a tanyákon, Tápióbicskén kinn a parton voltak a vermek. Legutoljára a bírónak volt kinn verme Tápióbicskén. De voltak — a telek fekvése szerint — pl. éppen Tápióbicskén az udvaron a szérű mellett is vermek. Nyomtatáskor — ha nem jutott rá idő — szelelés nélkül tolták bele a gabonát és csak kiszedéskor szelelték. Tápiósülyben, Kókán, Tápióságon az utcán, a ház előtt voltak a vermek. 21 ' 1 A gazdaság méretéhez igazodott a vermek befogadóképessége. Általában csak 1—2 verme volt egy gazdának, amiben a tartalék vagy eladni való gabonáját tartotta. A verem nyaka vékony, mint a kémény és mint a kút, úgy indult lefelé vagy egy-másfél métert, majd kiszélesedett 2,5—3,5 méterre, kinek mekkorára volt szüksége, vagy a talaj keménysége engedte. Kókán, Űriban több száz mérős vermekről is említést tettek. Használat előtt kiégették, „mikor jött az új gabona csak úgy füstölt a partoldal". Ezt követően a hibás részeket kitapasztották és kizsúpolták. Amikor ment bele a gabona, akkor zsúpolták. Alján elterítették, falánál vékonyan körbeállították a zsúpot, amit egy fa- vagy vasabroncs tartott, hogy ne dőljön befelé. Ahogy telt a gabona, úgy húzták fölfelé az abroncsot és rakták a falhoz az újabb zsúpot, egészen a nyakáig. A teli vermet szalmadugóval dugták be. Jól beletaposták a szalmát. Lefedése különböző volt. Pándon régi szekérkereket használtak erre, amit ággal, vesszőkkel körbefontak és úgy takarták földdel. Farmoson deszkából pontosra vágott fedőt tettek rá és lesározták. Nagyon ügyeltek arra, hogs'- nedvesség ne érje. Külön vigyáztak arra, hogy vakond a közelbe ne túrjon és a nyílása a vizet a verembe ne vezesse. Az uradalmakban is voltak vermek. Farmoson a Matolcsy uraságnál egy 7 méteres, téglával kiboltozott, vermet használtak. Tápiószentmártonban a Blaskovich tanyáján is veremben tárolták a gabonát. Több adatközlő emlékezett vissza, hogy mint gyerek (mert csak az fért be a keskeny szájon és mozgott könnyen a szűk helyen) adogatta ki a gabonát szakasztóval (51/a. kép). E században megmaradt példányokban krumplit, répát, tejféléket tartottak. Űriban keserűen emlékeznek a saját maguk szája elől is verembe rejtett gabonáról: „A sok búza a veremben volt, hozzányúlni sem lehetett, mert azért pénzt kaptak, azért meg földet, mert a mindig több föld volt az isten; kenyérnek meg árpából daráltak lisztet, az ínyüket meg véresre szurkálta az árpa éles korpája." 215 A kamrákba készített rekesztek, már az új gazdálkodási forma eredménye. A korszerűsödő eszközök (eke, vetőgép, gépkapa) mellett a növekvő ter282
