Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Dinnyés István: A táj- és a természet hasznosítása a régészeti leletek alapján

5. tábla. Földvárak a Tápió mentén. Hatvani kultúra földvárai: 1: Tápiószentmárton— Hatvani-hegy (Földvár); 2: Tápióbicske—Kalapos-hegy; 3: Tápióság—Zsigerpuszta, Várhegy; 4: Tápióság, a falutól Ny-ra; 5: Sülysáp—Leányvár; 6: Gomba—Várhegy; 7: Kóka—Várhegy. A vatyai kultúra erődített telepei: 6: Gomba—Várhegy ; 8: Tápióbicske—Várhegy, agyagbánya; 9: Mende-Leányvár. Árpád-kori vár: 10: Mende (Pusztaszentistván)—Lányvár. felszíntől számított 130—95 cm mélységig (a felszín К felé lejt, a ház padlója viszont nagyjából vízszintes) ásták le. A ház hossztengelyének közepén megásott gödörbe kb. 15 cm átmérőjű cölöpöt verték le, egyedül ez támasztotta alá a valószínűleg sátorszerű tetőt. Tűzhelyet (átégett padló) a ház nyugati harmadánál, egy csak néhány cm mély gödörben találtunk. Sem a tűzhely, sem a padló nem volt letapasztva. Valamivel fejlettebb háztípussal találkozunk a késő szarmata korban (IV—

V. század), amikor a félig földbe mélyített, vájt kemencés házak mellett általánosan használtak felmenő falú (gerendavázas paticsfalú) házakat is.

69 A magyarság honfoglalása előtti évszázadokban az avar lakosság is félig földbe mélyített kunyhókban lakott. Ezek az Árpád-koriaktól csak a tüzelőberendezés kialakításával tértek el, kövekből építettek kemencét a kunyhó egyik sarkában.

70 Vidékünk Árpád-kori falvaiban — az ország más részeihez hasonlóan — a különböző mélységig földbe ásott kunyhó lehetett az általánosan használt lakóháztípus. Ilyeneket tártunk fel 1974-ben, a tápiószőlősi Téglás-halom közelében.

71 A III. ház — sajnos a szántás szinte teljesen elpusztította — 3,5X3 m-es, Ny—

К tengelyének végein egy-egy nagyobb cölöp (szelementartó ágas) tartotta a tetőszerkezetet. A szelemenre és az egykori felszínre támaszkodtak 24