Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

jiák kötözni és rakni. Amíg a kaszás kötözött, a kettőző geteblyélt és hordta össze a kévéket (32—37. kép). Az árpának zsúpkötelet használtak. Odahaza készítették, esős napokon. 28 vagy 14 ment egy pakliba (csomóba) összekötve. Jól megöntözték: és úgy vitték ki a mezőre. Amikor csak lehetett magába kötöttek minden gabonát. Az uradalmakban nem is engedtek másba. Az árpánál sem. Ügy húzták ki tövestől, hogy hosszabb legyen és összesodortak több szálat. A sodort kötél úgy készült, hogy a kézmaroknyi szálakat kettévették és a hónalj alá szorítva az egyik szálat, váltogatva összesodorták. Ha rövid volt alul a szárához még sodortak. Pántlikás kötélnek is nevezték (35. kép). A gólyafejű, vagy fecskefarkú kötélnek csak a fejét csavarták meg, csak hosszú gabonából volt jó, könnyen széjjelment.

193 57. kép. Gazdasági építmények: a) Dohánypajta (Kóka, 18 222.). b) Fészer, alatta szórórosta (Alsóegreskáta, 20 058.). c) Cseréptetős állandó verem (Tapioszentmarton, 17 958.). d) Lyukpince (Mende, 19 903.). e) Állandó verem lejárata (Üjszász, 20 398.). Péter-Pálkor, mikor fölszakad a gabona töve, kezdődhet az aratás. A munka virradatkor kezdődött. Elöl ment

1 a kaszás (még sötétben) a tokmányos tarisznyával (29. kép), utána a kettőző a bőgővel é's ha volt, a kötöző, vizesedénnyel, kötőfával. Ez volt a jó parti, három ember (32. kéjp). Virradatkor, amíg a harmat fölszáll, valamennyien kötelet csinál'tak. Kijelöltek egy szakaszt, „egy élőt", ami kb. délig tart. Egy vallásos fohásszal: „Uram Jézus segijj!" — kezdték az aratást. Fél nyolcig (amikor a nap már erős volt) dolgoztak és akkor fél órát frwstöfcöltek. Délig újra munka. Előtte kötözés, a föld közepére hordás (ha borult ég volt, keresztekbe is raktak). Ha jó idő volt, akkor délben 2 óra pihenő volt. Ebéd után egy újabb élőt kezdtek é's azt 246