Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

magot, a másik lábával pedig berúgta (földet húzott rá) a m,agot. Nagyobb területeken mindig 2—3 ember vetett, hogy gyorsabban, gazdaságosan össze­dolgozhassanak. (Férfi, asszony ültetett, a gyerek behúzta a lábával a magot.) A közteseket általában később ültették, amikor a főnövény már látszott. Mákot, répát, cirkot, napraforgót kis, előre meghúzott mélyedésbe pergetik és kézzel takarják be. A babot a kukoricához hasonlóan kézzel ültetik. A ken­dert szórva vetették', mint a gabonát. A vetés befejeztével magasra dobták a hamvast vagy zsákot, hogy nagyra nőj jön a kender. A lucernamagot ho­mokkal keverve szórták. Általában az apró magvakat a szórva vetésnél beke­verték homokkal, hogy egyenletesebb legyen a vetés (ne legyen sávos). Apró­magvakat tarisznyából, széles szájú csuporból, fazékból ültették. A háziker­tekben is hasonlóan ment az ültetés. Néhány újabb növényt előnevelnek, majd palántáznak (paprika, paradicsom, karalábé stb.). Rossz nagylábasba rakott földben kel a mag 'a lakásban (ablakban, ágy alatt stb.). L-alakú hegyes ülte­tőfával (gyuggató, furdancs, 93. kép) palántáztak. t trágyadomb mellett, vagy annak a helyén (11. kép). Másfél-két méteres kö­48. kép. Üres zsákok a padláson (Tápiógyörgye, 19 982; Tápióság, 18 031.) A gabonánál már elmondtuk, hogy a vetőmagnak mindig a legjobb ter­mést válogatják ki. Kukoricamorzsoláskor a szép csövek elejét, végét lemor­zsolják és a többit félreteszik magnak. Krumplihód az egészséges, hibátlan, de kisméretű „vetőkrumplit" már ősszel szétválogatják és külön vermelik. A nagy k'rumjpii berohad, nem hajt jól, fertőzi az újat — mondják. Ha nem volt apró, félbevágott krumplit is vetettek. A kisebb vetemények magjait papír- és vá­szonzacskókba rakva a padláson tartják, a gerendáról lógnak sorban. A gazda­asszony írás nélkül eligazodik köztük. Tavaszonként, a vetés idején nagy cse­reberélés volt az asszonyok között. A vetés volt a beszédtéma hetekig az esti kispadon, templompzáson, mindenütt. A biztosabb és gyorsabb kelés érdeké­ben be szokták áztatni a magokat (kukorica, bab, borsó), sőt némelyiket csí­rázhatják is. Krumplinál rendszeres szokás lett a két háború között, hogy egy kis darabot saját szükségletre csíráztatva ültetnek el. A tököt, dinnyét jó trágyás földbe teszik. Gyakori a tök az udvarokban a trágyadomb mellett, vagy annak a helyén (11. kép). Másfél-két méteres kö­233

Next

/
Thumbnails
Contents