Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

Tökben ültetik, mert nagyon fut. Ha sűrű, befullad, kicsi lesz a termése. Hogy nagy legyen, ültetés után meghemperegtek a földön (Kóka). Sági Panna néni Pándon a „seggit verte a fődhöz", hogy akkora tökök, diainyék legyenek. B) NÖVÉNYÁPOLÁS A vetés befejeztével а gazda nem vetette ed a gondját is. Az érésig so'k tennivaló volt még a növénnyel. A kalászosokkal nem olyan sok, mint a ritka sorokba ültetett kapásokkal, ahol hamar eluralkodott a ,gaz. A vetés elnyomta a gazt. Amit nem tudott elnyomni, abban segítettek neki. Amikor kelt a vetés, figyelték az egyenletes kelést. Ha kellett kézzel, gereblyéveí pótolták a hiányt. A gabonaféléknél nem volt sok ntunka az aratásiig. Jutott idő a szőlőre, mellékföldekre, szerszámkészítésre, vásározásra, amíg a kapások gondja fel nem borította ezt. Tavasszal az elmúlt tél kártételeinek csökkentése volt a cél. Ha nagyon dúsan kelt a gobona, akkor már ősszel meglegeltették a juhokkal, nehogy a hó alatt „kipálljon". Szóltak a juhásznak, „kapassa végig", „sároztassa meg". Tavaszonként rendszerint tövisboronával végighúzatták a vetést, hogy frissüljön a töve, jobban bokrosodjon. Ilyenkor tisztogatták le a földről a rajta maradt cswtkatö'veket, amelyekről a fagy levitte a földet és jó tüzelő lett. Ha nagyon fölfagyott a vetés („a fagy fölszívta a földet"), utóbb már meg is szokták hengerezni a vetést. Mikor szárba szökkent a gabona („olyan jó fésukos" — 12—15 cm volt), Szt. György nap táján (ápr. 24.) asszonyok, gyerekek jártak gabonákat tisztogatni. Különösen a búzát és az árpát kellett a „laposokon járná". Felfogtak 49. kép. Padlásrészlet (állványon tárolt zsákok, Űri, 18 204.) 231