Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

Az I. táblázatban jelzett pálinkafőző üstök a bortermelő, szőlő-, gyümölcsterülettel rendelkező falvakban találhatók. Tehát a pálinkafőzés és a szőlő-gyümölcs termesztés szoros összhangban volt. A szőlőkben sok munka volt. Szerepel a robotok között is az urasági szőlőkben való munka (nyitás, kötözés). Különös, hogy a szőlőmunkáknál jelentkezik először (az aratók mellett) a bérmunlka. „Váczon, Sz. Endrén és más szomszéd helyeken levő szőlő hegyeknek közelébe, a hova napp számú fizetésért szőlőknek művelésére járván, hasznotskát magunknak fordétunik."

155 önálló gyümölcsössel nem találkozunk. Mindenütt a szőlőkben vannak, rendszertelenül ültetve. Ahol éppen rnaghullásból kinőtt, vagy ahol hely volt, oda dugták le. A szőlővégeken meggy-, cseresznye- és diófák sorakoztak. Régi almafajták: boralmß, búzás alma, kormos alma. Köték: húzós, sz&nbanrmi, búzával érő, téli. Szilvából a kékszilvára emlékeznek. Barackok közül volt a szőrös őszibarack és egy kicsi piros sárgabarack. Nagy, hatalmas fává nőtt. Szilvafa, eper az utak mentén, a telkek szélén is volt bőven. A gyümölcs otthon fogyott el. Télire a a kamrába a gabona közé, padlásra rakták az elállót. Körtét, szilvát aszalták. Szilvát, epret, néha a cseresznyét, meggyet pálinkának is gyűjtötték. Őszönként nagy katlanokban híres jó szilvalekvár főtt. A fákat (időnkénti nyesegetés, száraz ágak kivágásán kívül) nem nagyon 41. kép. Szérűnyeső és tartása munka közben (Tápióbicske, 2371.) 224