Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

gondozták. A szaporítás is vadóc hajtások összeszedésével (egymásnak ajándékozásával) történt. A tagosítások után — császári rendeletre — mindenhol mértek ki községi faiskolákat is, amit a tanító gondjaira, ritkán kertészethez értő emberre bíztak. Működésük eredményét nem nagy mértékben lehetett tapasztalni. A változások a múlt század vége felé, az általános szakosodás, a céltudatosabb termelés, piacozással egyidőben észlelhetők. Galgóczy említi is a múlt század utolsó harmadában alakuló faiskolákat pl. Tápiószelén és Farmoison.

156 Ugyancsak tőle értesülünk, hogy Pandan Szilassy György birtokán a parkkal együtt levő „nevezetes gyümölcsé'szet" v,an. A szomszédos Monoron 6 holdas községi kertet gondoz az „okleveles" kertész.

157 Az V. táblázat „kert, gyümölcsös" adatai a századfordulót követően növekvő területeket mutatnak. Mindezt azonban összevetve a lakosságszámmal, azt kell mondanunk, hogy tájunkon a gyümölcstermesztés csak házi szükség42. kép. Cséphadarók (Tápiósüly, 20 160.) 225