Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

láta, uborka, torma; újabban paprika, enni való tök, karfiol, retek, karalábé és sok más található. Megyeszerte híres volt a kókai torma. Galgóczy írja, hogy a pesti kocsmárosok duplán fizették, annyira közkedvelt volt.

147 Ezekben a kertségekben termett valamikor a 'krumpli, tehénnek a répa, bab stb., mindenfajta köztessé lett növény (mák, napraforgó, cirok stb.). A káposztának (elsősorban az ősszel érő fejes értendő) óriási jelentősége, nagymértékű fogyasztása volt korábban. 2—3 hordónyit (50 liter átlagban) is savanyított télire egy-egy család. Hússal vagy anélkül; főzve vagy nyersen rendszeresen ették. A lereszelt káposztát a félfenekú hordóba taposták, köménymagot, babérlevelet, tormát rakva középe és kíssé megsózták. Követ tettek rá. Letakarták öreg használt hamvassal vagy ponyvadarabbal és 1 hónap se kellett, magától megérett. Ez a magyarázata annak, hogy szinte minden falunál sorolják a káposztáskertéket. Az elnevezés őrzi az egykori termesztés mértékét. Nagykátán, Tápióságoh, Tápiósülyben, Tápióbicskén dézsmát is szolgáltattak belőle.

148 A kelkáposzta újabb keletű, a két háború között jött divatba, frissen készítve főzelékként fogyasztják. 6. SZŐLŐ — GYÜMÖLCS Együtt említhető a kettő a címhez hasonlóan, mert a mai faluképtől eltérően nem a telken, hanem a különálló szőlőskertekben volt együtt a két művelési ág. A háznál a kerítésszélben, telek végén néhány szilva, az udvarban árnyékot adó dió, eper a baromfinak; de elkülönített zöldség- és gyümölcsöskert nem volt. Megtalálható volt viszont együtt, a határ rendszerint homokos, déli fekvésű vagy arra egyébként alkalmas részén. Bár csak négy faluban volt bor222 40. kép. Tarlóégetés Tápiógyörgye határában (20 296.)