Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

29. kép. a) Aratni induló kaszás (kaszacsapóval, tarisznyával, Tápióbicske, 2384.) : b) Kaszakalapálás (Tápióbicske, 2386.) 30. kép. a) Aratókasza csapóval (Tápiógyörgye, 20 016) ; b) Kaszacsapó (Tápióság, .18 049) ; c) A kasza helye az udvari fán (Pánd, 18 095) ; d) Kaszanyak, beütött jellel (Tápiógyörgye, 20 016.) búza néven különböztették meg a rozsbúzától (rozs). Az összes kalászost együttesen jószágnak is nevezik.

121 Hallomásból ismert régi búzafajtát tokatlan búzának emlegették. Ismert a francén, kopasz vagy magyar búza név is. Ezek a fajták alacsony szárúak voltak és kevés termők. „Pálcája sem volt, bugája sem volt, nem volt jó termő."

122 Az emlékezet néha keveri ezeket az ősi fajtákat a íauaszbúzával, ami szintén tokatlan volt, 1—2 alkalommal (ha kifagyott a másik) vetették is, de nem vált be, kenyérnek nem volt jó. Menden, Tápiószecsőn és Tápiószent208