Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

tél után száraz ugarföld feltörését jelenti. Legtöbb faluban jelzik, hogy ez az első szántás legalább fél nappal hosszabban tart, mint a másikak. A régi faekék csak 1—2 ujjnyira túrták, mozgattak meg a földet. A későbbiekben már fél sukkra (3—6 hüvelykre) szántottak.

103 Az árutermelés intenzívebbé válásával évek során lényegesen változott a szerszám és a talajelőkészítés is. A javított ekék (Vidacs, Sach) már lefordították a felnyesett földet, mélyebben jártak, pontosabban szántottak. Könnyebb járásukkal a munka sebessége, kevesebb húzóerő mellett is nőtt. Ez lehetővé tette azonos idő alatt nagyobb terület művelését. A két háború között még meghagyott feketeugarokat már négyszer szántják és az állat sem járja, esetleg őszig. Később, a vetésforgóknál az ősszel leszedett kukoricásföldre télen trágyát hordtak. Tavasszal leugarolták, májusban keverték, aratás előtt vagy után még egyszer forgattak, és ősszel (szept. vége, okt. eleje) vetőre újra szántottak. Keso oszon és kora tavaszon a juhászoknak engedték, hogy a birka járja az „ugart". De tavasztól, az első szántás után, ahogy látták, hogy „piszkosodik a fod" (nő a gaz), azonnal leszántották mindig, a vetésiig. Úriban a 30-as évekig megvolt az ugardűlő, minden harmadik évben került ugyanoda sor. Aki tehette (sok állata volt), 3 évenként meg is trágyázta, de hatévenként mindenkeppen. A sok forgatással, simítózással, fogasolással „olyan gyönyörű ldtt a fold, mint amikor a tészta megnő, puha, könnyű volt mint a liszt" (Űri Sárközi J.). ' A szántás mértékét mély (15—18 cm), sekély (8—10 cm) megnevezéssel különböztették meg. Az ugarszántás volt a legmélyebb. A keverőszántások (a talajnedvességtől függően) már sekélyebbek voltak 4—6 cm-rel. A vető alá ismét mélyebben szántottak, de nem érte el az ugaroló mélységet. Amíg csak kézzel vetettek, a vető alá való szántás volt a legsekélyebb. 22. kép. Madárijesztő csóva (Farmos, 3374.) 198