Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

ugyan szó, de világosan kivehető belőle a paraszti talajmunkák rendszere és mennyisége. — Tápióságon : „Határunkban földes uraságnak 2 vetőre szabva levén majorság fölgye, azokban ugyan ugar-szántásnak alkalmatosságával őszi vetés alá 2 napp szántunk s ollykor, a midőnn nehezebb szántás vagyon, harmadfél napp; második szántásnak alkalmatosságával 2 napot, harmadik szántásnak ideivel 2 1/2 napot vetésével edgyütt és ugarolásával (— elírás — boronálásával) töltünk. A tavaszvetés egy szántásban tévén, az aZá két napot szántunk."

99 — Tápiószecső: „Régi bevett szokás szerint helségünkbeli egész heles jobbágy mélt. Földes uraság számára határunkban lévő táblájában őszi vetés alá 2 nap esztendőnként háromszor, tavaszi alá, mivel ősszel egyszer és tavaszkor másodszor szántya meg, azért három nap 6 ökrű ekével szánt."

100 21. kép. Vetés kézzel és a vető kéz ujjtartása (Tápiótaicske, 2513—4.) — Tápióság: „Egész heles jobbágy mélt. Uraság ki mutatott táblájában őszi alá 2 nap ugarol, annyi nap forgat, és három nap vetésre hat ökrű ekével, tavaszi alá 3 nap szánt."

101 — Nagykáta: „...egész heles jobbágy 8 ökrü ekével ugaroláskor és vetőre 5 napokig, tavasz vetés alá 2 napokig szánt".

102 Pontos és világos idézetek, amelyekből megállapítható, hogy 1768-ban két és három nyomásban is az ugart háromszor szántották. A gazos, állatok legelte földet elsőként március közepén, végén ugaroZták, majd keverő szántást vagy forgatást végeztek Péter-Pál előtt (jún. 29.) és végül a harmadik szántásra került a sor ősszel, Szent Mihály-nap körül (szept. 30.). A tavasziak aZá (árpa, zab) általában csak egyszer szántottak (bár Tápiószecső példáján láttuk, hogy ősszel is megszántják egyszer), és mindjárt erre a szántásra vétettek is. Ez -a művelési rend lényegében változatlan maradt a legutóbbi időkig a paraszti gazdaságokban. Az egyes munkák elnevezése jelzi a munka célját is. A tarlószántást ma is legtöbb helyen ugaroZásnak, ugarszántásxiati, tarlóforgatásnak nevezik. Az egykori (fél évig pihent, tavasszal végzett) ugarolás a legnehezebb szántóműveletet jelentette. Nagykátán 8 ökörrel végezték. Az idézetben szereplő „nehezebb szántás" a megülepedett, szikkadt, kevéssé csapadékos 197