Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ballon Tibor: A külterjes állattartás, a legelő- és rétgazdálkodás összefüggései a Tápió mentén

ket, a szegényebbeknek csontos, jó lovaik vannak. Ez az eset áll Czegléden, Rékason, Györgyén, Nagy-Kátán és egyebütt e vidéken."

5 Külön is dicsérőleg szól a híres nagykátai baromvásárokról, amelyek egy évszázad alatt mit sem veszítettek a jelentőségükből. A mai öregek is ugyanúgy szólnak dicsérőleg róla. A századvég mezőgazdasági statisztikájának idevágó adatai még tovább finomítják az eddigi képet. A pontosabb területhatárok a sűrűn települt, aprófalvas, jobbágyi múltat maguk mögött tudó, földesúri birtokok között szorongó települések gazdálkodásának a kereteit tárják fel. Kis túlzással úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez az egész terület összességében nem tesz ki annyit, mint egy nagyobb határú alföldi mezőváros. Ebben az összefüggésben a Tápió mente rét- és legelőgazdálkodása hátsóbb besorolásba kerül. Nem feladatunk itt most ezt az összevetést megtenni, csupán az arányok érzékeltetése miatt tartottuk szükségesnek a tényt megemlíteni. A művelési ágak a következőképpen oszlottak meg az egyes községekben a múlt század utolsó évtizedében (kat. holdban): szántó rét legelő Tápiógyörgye 7 643 1 246 2 150 Tápiószele 9 641 863 1854 Űj szász 5 462 1292 2 241 Farmos 3 333 455 1 476 Kóka 5 616 768 511 Nagykáta 7 350 1 979 2 213 Pánd 2 934 151 396 Tápióbicske 4 969 920 1 303 Tápióság 3 360 620 1 114 Tápi ószentmárton 10 144 1 562 3 653 Tápiósáp 4 036 381 497 Tápiósüly 2 049 158 395 Úri 3 213 219 351 összesen :

6 69 750 10 614 18 154 Rét és legelő összesen: 28 768 A statisztikai adatok egyik tanulsága az, hogy a szántóföld az egész Tápió mentén alig két és félszerese a rét és a legelő együttes területének. Ha hozzávesszük azt a tényt, hogy még századunkban is eléggé általánosnak mondható az ugar, amelyet legelőként hasznosítanak, úgy elmondhatjuk, hogy a Tápió mentén az állattartásnak igen nagy volt a súlya. Ezt az emlékezet is így tartja számon. Ha a rét és a legelő arányát nézzük, azt tapasztaljuk, hogy Vs:

3 5 az arány a legelő javára. Ebből viszont az következik, hogy a kaszálók területe az országosnál, különösen az alföldi területekénél jóval nagyobb, hiszen a szántóföld egyhatodának felel meg! A terület eltartóképessége alapján igen jelentős állattartás folyt a Tápió mentén a paraszti gazdaságokban. A fentiekben az egész tájegységet tekintettük át. Azonban a statisztika arra is figyelmeztet, hogy a belső arányok sokkal összetettebb, színesebb gazdálkodási rendet feltételeznek. Van olyan község, ahol a szántó és kaszáló— 158