Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)
Kocsis Gyula: A Tápió-vidék településtörténete a XII. századtól
viszonylag meredek falú, keskeny völgyek, patakmedrek szabdalják. Ezen a területen a falvak a Tápió és mellékpatakjainak völgyében helyezkednek el. A terepadottságoknak megfelelően általában a patakkal párhuzamos, egyre hosszabban elnyúló utca, olykor jelentős főút mentén épültek a házak. Az újjátelepülés után egy ideig még a szántók is csak a völgyekre (korlátozódtak, amint ezt az 1731. évi mendei összeírásból megtudjuk. A XVIII. század végi első katonai felmérés térképein ennék megfelelően utcás-szalagtelkes falvakat láthatunk. (Mende, Űri, Sáp, Pánd.) A mendei telkeket azonban észak felől kertek halmaza övezi. (Lásd 8. sz. térkép. 63 ) Kóka a dombok közötti, folyóvíz nélküli szélesebb völgyben helyezkedik el. Süly után a Felső-Tápió völgye kiszélesedik, az Alsó-Tápió pedig a szecsői határ egy szélesebb völgyében ered. (Pontosabban itt alakul ki egy határozott, nyomon követhető meder.) Ezen a részen a földrajzi tényezők már nem annyira meghatározók, ennek ellenére itt is utcás-szalagtelkes falvakat találunk. (Ság, Bicske.) Ez utóbbi kettő kivételével a többi a középkori faluhelyeken épült újjá. Erre enged következtetni 21. sz. fénykép: Nagykáta, tanya. CKM Fotó 749 (Nagy D. felv. 1958.) az, hogy a XVIII. század első felében a falvak a középkori templomokat használják. 64 A keleti-délkeleti síkvidéken is többnyire a Tápió mellé húzódtak a falvak, kivéve Szentmártdpikátát és Nagykátát, de ezeknek csak délnyugati határát képezi a Tápió folyása. Ezen a területen a falvak belsőségeinek alakulását nem a domborzati viszonyok, hanem a Tápió vízfolyásai, egykori holtágai, mocsarai befolyásolták. Farmos például, feltehetőleg szintén a középkori falu helyén, a Hajta folyásából, mocsaraiból kiemelkedő szárazulatokon épült. (Lásd 9. sz. térkép, 15. sz. fotó.) Tápiószentmártonban még a XX. században is egy hosszan elnyúló vízállásos mélyedéshez kellett alkalmazkodni a lakosoknak. A szintén a középkori helyére visszatelepült 1 Szelét a Tápió két részre osztotta. Az egyik XVI. századi magyar forrás Szelén és Kisszelén lakó jobbágyokról szól, az első XIV. századi forrás Nagyszelét és Kispzelét említ. 65 A sík vidék falvai közül Szecsö és Szentmártonkáta utcás-iszalagtelkes jelleget mutat a Pestet Jászberénnyel összekötő országút mellé rendeződve, de az eze120
