Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Kocsis Gyula: A Tápió-vidék településtörténete a XII. századtól

10. sz. térkép: Tápióság belterülete 1884-ben. Járási Földhivatal, Nagykáta rok miatti pereskedések megszüntetése érdekében a szomszédos községek egyezséget köthettek, hogy a határ egy részében a szomszéd falu állatai is legelhetnek. A legelőterület növelésének hatékonyabb és elterjedtebb módja volt az elpusztult községek határának bérlete. A helytörténeti és néprajzi szakirodalomban sokszor ismertetett tény, hogy a mezővárosok, főleg a XVI—

XVII. században számos pusztát béreltek, amelyet elsősorban legeltetéssel hasznosítottak. A mezővárosok által bérelt pusztákon hizlalt szarvasmarha képezte a legfontosabb kiviteli cikket ezekben a századokban. Arról azonban jóval kevesebb szó esik, hogy a mezővárosok mellett a kis községek is éltek a pusztabérlet lehetőségével. Vizsgált területünkön a huzamosabb ideig lakott községek vagyoni helyzetüktől, vállalkozókedvüktől függően legalább egy, olykor 108