Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

két város egyesülését semmi esetre sem óhajtják". Ez a döntés azonban az azonnali és feltétel nélküli egyesülésre vonatkozott, mert a továbbiakban a tanácsülés kidolgozta azt az öt feltételt, amelynek teljesítése esetén lehetségesnek tartják az összeolvadást. (A feltételek között első helyen szerepelt Püspökvác eladósodásának rendezése.) Püspökvác elöljárósága már április 28-án megtárgyalta a testvérváros döntését, és úgy döntött: a íkáptalanvárosiak elutasító magatartásával szemben a minisztérium párfogását kéri. Mivel május 1-én Pesten megyei közgyűlés volt, amelyre mindkét város küldöttei hivatalosak voltak, a püspökvárosiak alkalmat találtaik arra, hogy kérelmüket beadják Hajnik Pál belügyminiszteri tanácsoshoz. Hajnik, mint Vác szülötte, feltehetően maga is híve volt az egyesítésnek. Talán ez magyarázza, hogy Szemere Bertalan belügyminiszter már május 4-én továbbította az ügyet Pest megyének és kérte — „az illető városok meghallgatása után" — véleményét az esetről. A megye pedig továbbította Szemere leiratát a két érintett városhoz. így Káptalanvác városa május 29-én már Párniczky főszolgabírónak küldte meg az április 27-én megfogalmazott feltételeit. Az iratok hiányossága miatt innen az ügy részletei tovább nem követhetők. Csak annyit tudunk, hogy Püspökvác elöljárósága 1848. december 1-én vette tudomásul Káptalanvác a belügyminisztériumnak adott nyilatkozatát: amíg a „fennforgó különbségek" ki nem egyenlíttetnek, nem kívánja az egyesülést. Püspökváros tanácsa erre az egyesülést ellenző érveket cáfoló terjedelmes nyilatkozatot készített, amelyet december 30-án iktattak be a jegyzőkönyvbe.

10 A katonai események, az ellenség közeledése, majd a megszállás tárgytalanná tették az egyesülés ügyét, amely csak az abszolutizmus éveiben valósult meg. A két városrész tehát megőrizte különállását. Mivel pedig az 1848:24. te. értelmében a rendezett tanácsú városokban nem került sor tisztújításra, Vác élén 1848—49-ben — kisebb személyi változásoktól eltekintve — ugyanazok az elöljárók és tanácstagok állottak, akik ezt a tisztséget 1848. március 15-e előtt már betöltötték.

11 Nem történt változás Püspökvác bírói székében sem, pedig* Makay Imre bíró 1848 végével betöltötte választásának második (utolsó) évét is. December 30-án azonban úgy határoztak, hogy — tekintettel a haza „jelen vészterhes állapotára" — elhalasztják a bíróválasztást és felkérik a bírót, hogy terhes tisztségét a következő esztendőre is tartsa meg.

12 2.2. AZ ORSZÁGGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK * Hazánk nagyobb városait 1848 májusában a helyi tisztújítások foglalták le. Talán ennek elmaradt izgalmait és a vele váró politikai aktivitást hiányolta az Életképek váci levelezője, aki május 19-én kelt levelében így fakadt ki: „Meg kell vallanom, nem ismerek várost, hol olly közönyösséggel viseltetnének a közügyek iránt, mint Váczon .. ,"

13 A pezsgő életű főváros szomszédságában városunk nyugalma bizonyára állóvíznek tűnt a politizáló fiatalság számára. Mindez nem jelenti azt, hogy az országgyűlési választások közeledtével Vácon ne váltak volna láthatóvá a pártcsoportosulások. Lényegében két irányzat különböztethető meg: a konzervatívok, akik egyben az egyházi köröket képviselték, és a „szabadelvű párt" hívei. Utóbbiak két jelöltet is állítottak: Podmaniczky Frigyes bárót és Hajnik Pált. A polgárok nagy többsége a város szülötte, Hajnik mellett foglalt állást, akit már 1848. március 15-e előtt az ellenzék kiemelkedő alakjaként ismertek. Ö volt szónoka annak a március 18-án 272