Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

Pozsonyba indult küldöttségnek, amely a főváros nevében megvitte a 12 pontot az országgyűlésnek, s egyben tolmácsolta az egyetemi ifjúság kívánalmait is. Az Életképek tudósítója írta róla: „Ezen férfiúnak egész élete egy nyílt bizonyíték a polgárihazafiság, szabadelvűség és becsületesség mellett. Az utóbbi éveken különösen nagy, áldozatokkal is párosult küzdelmet vívott a szabadelvű ellenzék diadaláért a megyei életben, társadalmi helyeken, tiszt- és követválasztásoknál."

14 Hajnik raépszerűsége annyira nyilvánvaló volt, hogy az egyházi körök, aki a Pesti Hírlap értesülése szerint egy volt cenzort kívántak jelölni, nem kezdtek nyílt választási harcot. Podmaniczky is visszalépett, s hívei Hajnikot támogatták, így június 25-én a püspöki palota nagytermében és udvarán „közakarattal, felkiáltás útján" Hajnik Pált választották meg a váci választási kerület országgyűlési képviselőjévé.*

5 2.3. A VÁROS POLITIKAI ARCULATA Vác 1848. évi politikai élete kiegyensúlyozott volt. Polgárai örömmel köszöntötték az átalakulást —, s folytatták tovább mindennapi életüket. Bár az ország politikai élete komoly fordulatot vett, a város elöljárósága a régi maradt. Jóllehet 1848 tavasza Vácon is jelentős diákságot talált, ezek nem befolyásolták számottevően a város politikai hangulatát. A város értelmisége jelentős mértékben az egyházi körökhöz tartozott, vagy attól függött. Sz meghatározta politikai magatartását és egyben megmagyarázza, hogy a kisszámú radikális értelmiség soraiból kikerülő levelezők miért közöltek a sajtóban időnként dühödt, vagy elkeseredett tudósításokat.

16 A kép teljességéhez azonban az is hozzátartozik, hogy Vác, mint püspöki székhely, az 1848. évi országgyűlési választások alkalmából nem volt színhelye a katolikus papság — pontosabban a konzervatív egyházi körök — komolyabb politikai aktivitásának. Ebben talán szerepe volt annak, hogy a városi elöljáróság változatlan maradt, s valószínűleg annak is, hogy a püspöki szék 1845 óta betöltetlenül állott. De szerepe volt ebben minden bizonnyal az alsópapság lelkes, a bekövetkezett forradalmi változásokkal egyetértő magatartásának is.

17 Az egyházi körökkel való szembenállás 1848 nyarán erősödött. Ekkor világlott ki, hogy a papság Vácon is aláírásokat gyűjt az egyházi javak érintetlenül hagyása érdekében. Az Életképek tudósítója szerint azonban „igen kevesen hagyják magukat elámíttatni".

18 Október közepén egy másik tudósítás azért marasztalta el az egyházi köröket, mert nem támogatták kellőképpen a honvédelmi erőfeszítéseket.

19 Némi feszültséget okozott az is, hogy amikor a két város elöljárósága december 12-én „községi értekezleten" foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a kormány felhívására a város nyolc templomától milyen harangokat ajánljon fel ágyúöntésre, a püspökség és a káptalan megbízottai nem jelentek meg.

20 A népgyűlésen pozitív határozat született, s a felajánlást azonnal továbbították az Országos Honvédelmi Bizottmányhoz.

21 Kossuth december 14-én levélben köszönte meg a város áldozatkészségét és intézkedett, hogy az esetről közöljön tudósítást a Kossuth Hírlapja.

22 A politikai aktivitás tehát nőtt a második félévben. Rendzavarásra, vagy nagyobb népmozgalomra azonban nem került sor. A szeptemberi napokban minden bonyodalom nélkül gyűlt össze Vácon, majd vonult el az önkéntes 273